3.rész

A lapon az állt hogy :
"Jó vagy :$ egyébként van nálad répa?"
Erre elnevettem magam.Elővettem egy cetlit, és ráírtam.
 "TE IS:3 Már hogy lenne? :D"
Erre elmosolyodott. A tollat megint használatba lendítette.
Most ez állt a lapján:
 " Ma utazás előtt, eljössz velem kajálni? :$"
Erre megdöbbent fejet vágtam, majd írni kezdtem : 
"Utazás? Amúgy, jó ötlet :3"
 Erre ő :
 "Kimegyek és beszámolok az utazásról :D Egyébként nyugi, nem csak répát eszünk majd ;) :D"
Kinyitotta az ajtót és kisétált.
- Tényleg nem tudsz az utazásról? - kérdezte.
- Nem? - kérdeztem vissza hülyén.
- Akkor gyere hazaviszlek, délután 6-ig be kell pakolnod. - nevetett.
- Hová megyünk? - kérdezősködtem az ajtó felé menet.
- Hawaiira.
- És én miért megyek? - bombáztam újabb kérdéssel.
- Mert te leszel a keverőpultnál, butus. - kuncogott.
- Akkor siessünk.
Elkezdtünk szaporább léptekkel a kocsi felé sietni. Az út csendesen telt. Gondolkodtam, mit vigyek magammal.
Hazaértünk, és benyitottam.

*
- Ebbe a kávézóba légyszi. - könyörögtem, a Cofé see ajtaja előtt.
- De itt nincs Répa torta. - gyerekeskedett Louis.
- Én nem akarok répát, forró csokit akarok! - folytattam ugyanazt amit ő elkezdett.
- Megadom magam. - mondta, a hisztim után, és bementünk.
Kijelenthetem, ennyit még életemben nem nevettem. Már a hajam belelógott a forrócsokiba, nevetés közben. Louis meg lenyalta.
- Mit művelsz? - nevettem fel.
- Már szedtem le Harry hajáról a fagyit. szájjal. - nevetett.
- Ezt lehet nem akartam tudni. - mondtam.
- És voltál már Hawaii-n? - kérdezett.
- Nem. te? 
- Sokat, és tök jó ott. - áradozott.
2óra múlva :
- Hallucinálok, vagy a telefonod cseng? - kérdeztem rá.
- Kinézem belőled, hogy hallucinálsz, de ez szerintem a telóm lesz. - nevetett.
Elővette a zsebéből a készüléket, és kétségbeesetten rám nézett.
- Niall az. Hallod nem hatkor indult a gép? - tudakolta.
- De? - kérdetem vissza kínosan.
- Tudtad, hogy már egy órája lekéstük? - fújta ki a levegőt.
Ránéztem a telefonomra , és 6 nem fogadott hívásom volt Niall-tól. Gyorsan visszahívtam.
- Hol vagytok? - kiabált bele.
- Neked is SZIA. - emeltem ki az utolsó szót.
- Bocsi, de lekéstétek a gépet, és én megvártalak titeket, szóval én is még itt vagyok. Fél óra múlva indul a következő járat. SIESSETEK. - hadarta el.
-Louis siessünk, fél óránk van. - pattantam fel.
Elvettem a kabátokat, amíg ő fizetett. Beültünk a kocsijába. Először feszülten ültünk, a késés miatt, majd röhögtünk azon, hogy milyen jó az időérzékünk.
- Loui piros. - ordítottam a jelző lámpánál.
- Minden rendben. - vette le a szemeimről a kezemet.
- Te a kormányt fogd. - ordítottam ismét.
- Nézd nézd. - emelte fel mindkét kezét.
- Én nem ülök be még egyszer melléd. - jelentettem ki.
- Miért? - vágott kiskutya fejet.
- Mert, nem akarok ilyen fiatalon meghalni. - mosolyogtam.
Egy idő után már oda is értünk. Niall szinte már toporzékolt az ajtóban. 
- Kihoztam a bőröndötöket, csak segítsetek bepakolni, és induljunk. - hadarta el.
Mi tettük amit mond.Utána beültek. Én álltam az kocsi előtt.
- Niall nem vezethetnél inkább te? - nyafogtam.
- Miért? - kérdezett rá mérgesen.
- Nem ülök be még egyszer Répakirályfi mellé, nem akarok meghalni. - kezdtem el a mondókám, amikor Loui kiszállt , és az ölébe kapott. Én csak csapkodtam mint egy retardált fóka. De végül a kocsiban kötöttem ki. A cipelőm nevetett, Niall pedíg szúrós szemekkel nézett. Én is felé néztem, és megformáztam a számmal egy néma :"WHAT?" - ot. Erre ő csak megrázta a fejét és elfordult.
Az út többi része gyorsan eltelt. Egy idő múlva már a repülőn ültem.
Egy kisfiú ült mellettem a kutyájával.
Rátapasztottam a tenyereim az ablakra, és elaludtam. Álmomban ír zászlós gombák szaladgáltak előlem, és én kergettem őket. Ez is Niall hatása. Nem is csak az övé, a hülyeség az Louistól jött.
Az álmomból rázkódás zökkentett ki. Felnéztem és kétségbeesetten figyeltem ahogy az emberek visonganak, és  szaladnak. A kapitány nyugtat minket. Mi történik?
"Kapaszkodjanak emberek, a gép zuhan." - hallottam a hangot. És a gép olyan lendülettel fordult oldalra, hogy a másik részébe borultam át. Nem tudom honnan került oda Niall, de átölelt. Ez után egy csapódásra lettem figyelmes.
Elvesztettem az eszméletem, de csak minimális időre. Körbenéztem,  és mindenhol vér, és halottak. Remegni kezdett a kezem, amikor odaszaladt hozzám a kiskutya, aki a kisfiúé volt. Nem is akartam belegondolni, hol lehet a gazdája.
Csak gyorsan próbáltam kimenekülni onnan. Mikor már láttam a fényt valaki megfogta a bokámat.
- Loui. - borultam a nyakába. Ő is megölelt, majd együtt folytattuk a kifelé utat.
- Ez egy sziget. - jelentette ki körbenézve.
- Ez egy kibaszott lakatlan sziget. - ordítottam.
- Nyugi már. - csitított.
- Nyugodjak meg? Ezt komolyan mondod? Ha nem lesz mit kajálnunk, esküszöm megöllek és megeszlek. - hisztiztem tovább.
- Minden rendben. - nyugtatott.

- Nem! Semmi sincs rendben. hol van Niall? - kapott bele a szél a hajamba. Elkezdtem gondolkodni. Hol lehet az ír szőkeség, hiszen mielőtt elájultam még a testével védelmezett.Csak ne legyen semmi baja.
- Nem tudom. - válaszolt a kérdésemre lehajtott fejjel.
Niall szemszöge:
A repülőtől, jó pár métert estem. Nem tudom hol vannak a többiek, de egy idő után most beszédet hallok. Ez ordibálás.
Közeledtem a "társalgók" tartózkodási helyéhez. Ez Loui és Becky.
- Ez is a te hibád. - kiabált Louival Becky.
- Már miért lenne az én hibám? - vonta kérőre a lányt.
- Mert kurvára nincs időérzéked, és meg fogunk halni. - borult ki Beck.
- Hagyd ezt abba. - szorította Loui a legközelebbi fához. És megcsókolta.
Az előbb még nem utálták egymást?..Ez mi? Mi történik?.....