9.rész

Sziasztok :$ Wiioooo, hamar hoztam részt :o  El tudtok ti ilyet

hinni? :D Egyébként azért mert egy kis ideig nem leszek ^^ :$ Táborozás Hurraaayyy :3
Mondjuk elég rövid, de szerintem tartalmas :D Wáááh, én is akarok ilyen Niallt*-*♥♥
Hii, kicsit be vagyok pörögve :3 De ez nem igazán számít, hagylak olvasni titeket. + Kérhetek most esetleg 5 komit? :$ Megköszönném szépen :P

Az üzenetben ez állt :
"Most már végleg szállj le a pasimról. Talán jobb lenne ha elköltöznél, és folytatnád a szánalmas kis életedet. Legalább ne Niallon akarnál feljebb kapaszkodni. Úgy is egy senki maradsz.
Üdv: Selena."
Az üzenetet olvasva némi sértettség érzet futott át rajtam. Majd az a gondolat, hogy mivel okozhatnék nekik  az enyémnél is nagyobb fájdalmat.
- Baj van? - húzta össze a szemöldökét Hazz.
- Csak Selena üzenget. - fintorodtam el.
- Muti. - vette ki a kezemből a telefont.
- Tetszik? - kérdeztem, egy kis harc után, odaadva neki.
- Én írok vissza neki. Az én számomról. - vette elő a mobilt, és pötyögte be Sel. számát.
- Ez vicces. - olvastam végig, az elküldött üzenetet.
Ez állt benne :
 "Te komolyan nagyon poénos lány vagy Selena .Nem hogy ráakaszkodsz egy banda társunkra, na ezt még eltűröm, de beszólsz az egyik legjobb barátomnak?! Miből gondoltad, hogy ezt szó nélkül hagyom ?:o Nem jogos az amit írtál Beckynek, és ajánlom , hogy gondolkodj mielőtt írsz.
Puszika : Harry S. xoxo"
- Neked nincs az előtt a bizonyos fellépés előtt próba? - kérdezősködött Harold.
- Köszönöm, hogy eszembe juttattad, rohanok. - kezdtem el sietősen készülni.
- Elviszlek. - vette elő a kocsikulcsát.
- Te vagy az őrangyalom. - löktem előre, hogy induljunk.
Kirohantunk, majd beszálltam az anyósülésre. Mikor már a kocsiban voltunk, megnyugodtam, tudtam, hogy így már nem késhetek el.
A sofőr is bepattant mellém, és indította a motort. Én már amikor elindultunk, akkor elkezdtem kapargatni a sebesség váltó alját. Kopogtattam rajta a körmöm, és hasonlók.
- Nyugalom. - fogta meg az ő kezében eltörpülő ujjaimat mosolyogva Harold.
- Én nyugodt vagyok. -fújtattam mosolyogva, eléggé zavarban.
- Ja, bocsi. - vette le a kezét az enyémről, érezve a feszültséget.
Ezek után nem beszéltünk egymáshoz, legszívesebben most is  ittam volna, hogy jobb legyen a kedvem, de még is csak egy fő próba vár rám. Én nem váltam függővé, csak az italozás az egyetlen dolog ami most lenyugtat.
Megérkeztünk, és kipattantam a kocsiból, szinte egy alig hallható sziát böktem ki Harrynek, majd elviharzottam.
Nem is gondoltam, hogy ilyen egy próba. Mindenki ideges, és törekszik a tökéletesre. Gyorsan le akarják tudni, és túl akarnak lenni, a sok fellépőn, aki mind gyakorolni akar.
Felmentem a színpadra, és a segítőkész rendező, megmutatta hová is kell állnom. A kezembe vettem a gitárt, és jelen helyzetben egy magnó volt az aláfestésem.
- Ügyes vagy, ereszd ki a szép hangodat. - biztatott a felfogadott énektanár. Én követve az utasításait hangosabbra vettem a fokozatot. A szám végénél sajnáltam, hogy be kell fejeznem. Úgy megtetszett a nagy figyelem.
- Neked mára ennyi volt. Holnap akkor várunk tízre. - köszönt el a szervező.
- Viszlát. -  búcsúztam el.
Lehet könnyebb lett volna, ha felhívom Harryt, hogy vigyen vissza, de most sétáltam. Fáradtan tértem be az előszobába. Ledobtam a cipőm, majd bele hallgattam egy nyugtalanító beszélgetésbe.
- Mi okod lenne rá, hogy megfenyegesd a barátnőm? - állt neki Niall Haroldnak.
- Most komolyan egy lány miatt lettél ilyen? - forgatta a szemeit Hazz.
- Milyen lettem? Talán az a bajod velem, hogy nem vagyok szerelmes egy totál őrült csajba? - hallottam már ott állva a vitatkozókkal egy helyiségbe.
A szőkeség hátrafordult, és nagyot nyelt. Én csak kínosan mosolyogtam, majd elrohantam.
Semmi szükségem nem volt ilyenkor cipőre, csak mentem amerre láttam. Sosem voltam túl érzékeny, de most kipotyogtak a könnyeim. Az ital bolt felé vettem az irányt. Rám nézve mindenki hülyének gondolhatott, de ez most a legkisebb problémám.
- A legerősebb szeszes italukat adja. - motyogtam, majd elővettem a zsebemből a gyűrött pénzt.
- Köszönjük a vásárlást viszlát.
- Viszlát.
A következő utam egy sikátorba vezetett. A hideg köveket éreztem a lábam alatt, emiatt  nagyobb léptekkel haladtam előre. Megálltam egy épp elég távoli helyen, majd kinyitottam az italt.
Úgy ment le most mint a víz, emiatt, eléggé rossz állapotban voltam, már pár óra múlva.A falnak dőlve, tartottam a kezemben az üveget, amikor lépteket hallottam.
- Becky a francba. Mit keresel itt? És megint iszol? - beszélt dühösen Niall.
- Uuuupsz. - szóltam vissza kissé összecsúszva.
Erre a szócskára, eléggé ideges lett, kikapta a kezemből az üveget, és tiszta erőből a falnak vágta. Életemben először féltem tőle, gyorsabban kezdtem a levegőt venni.  Ezután ő, még mindig ingerült állapotban, az egyik kezével támasztva magát, a falnak nyomott.
- Elegem van belőled. Rohadt igazságtalan vagy velem, és magaddal egyaránt. - mondta elég hangosan, a végén elhalkulva.
Nem válaszoltam neki, csak rémülten néztem a tengerkék szemeibe. A Niall által  kifújt levegő páraként látszott a sötétben, és melegítette az arcom. Furcsálltam, hogy nem mondd semmit, bár néha szólásra nyílt a szája, sikertelenül. Ez után váratlanul az ajkaimon éreztem az övéit. Ez pillanatok alatt történt, de másodpercekre bontva játszódott le a fejemben újra és újra, miközben ő egyfolytában csókolt. Az ajkaink nehezen váltak el egymástól, de ennek is vége kellett hogy legyen. Ezek után megfordultam és elmentem. Egyedül.
Niall szemszöge*

Magam sem értem miért csináltam, vagyis de értem. Egyszerűen fájt amit róla mondtam, miközben nem is gondoltam komolyan. Csak azért beszéltem így, mert próbáltam Selenát védeni. De már nem tudom ki mennyire számít nekem.- amint elgondolkoztam ezeken a házam felé vettem az irányt. Látni akartam Beckyt, de a nappaliba nem találtam. Felmentem a szobájába, de az amit ott láttam az lehangolt.

8.rész

Sziasztok sütik ^^

Bocsi, hogy ilyen későn, de vizsgáim voltak :$ Már letudtaam mindeeet :3 
Dear Summer, I'm yours :3
Szóval ez a rész nekem nem tetszik, de nem akarlak titeket már váratni. 
Komikat kérek :3  Láttam h egy ember leiratkozott :S Tudnátok pótolni? :$Amúgy köszönöm a kommenteket és a díjakat. NEm sokára kirakom őket, csak még nem volt időm :$  De nagyon nagyon nagyon, örültem nekik ♥ És szeretés van ^^
Na jó, nem untatlak tovább titeket  :D Jó olvasását :*


---- Amint megjelent Selena. Felhúzott szemöldökkel figyelt, majd megszólalt:
- Mi folyik itt? – kérdezte érthetetlenül és idegesen.
- Igazán semmi lényeges, csak Becky csinálta ezt a vacsit..-kezdett bele Niall, de beleszóltam:
- Én? Ne haragudj, ezt Niall csinálta.
- Fejezzétek be a vitát. Ezt én hoztam össze, nekünk. – nézett boci szemekkel az ír fiúra.
- Drágám, én nem tettem semmit, de sajnálom, hogy elrontottam az estét. – nyalizott neki.
- Szórakozz csak Beckyvel. – kezdett ordítozni Sel.
- Gyere, jobb ha elmegyünk. – súgta a fülembe Harry, majd kihúzott a szobából, felkapta a cipőjét, és a házból is kiindult.
- Hová megyünk? – kíváncsiskodtam.
- Moziba. – adta az egyszerű választ.
Végre valaki konkrét. Már elegem van a „titokzatos helyekből”.
*
Már nagyban ment a film, ami dög unalom volt. Én csak a popcorn-t tömtem a számba, és agyaltam.
- Te akkor szereted Niallt? – tette fel spontán a kérdést a mozizó társam. Ez olyan hírtelen jött, hogy nem tudtam egy hosszabb magyarázkodó szöveget lezavarni, csak:
- Nem. – tagadtam, mint a kisgyerekek az óvodában.
- De igen. – szólalt meg a főszereplő a vásznon. Harry erre nevetni kezdett.
- Te ne beszélj bele. – fenyítettem meg a színésznőt.
Ezen mind a ketten gyerekes vihogásba törtünk ki. Az őrök figyelmeztettek, hogy csendesebben, de ilyenkor még jobban ránk jött. Hazz vállába fúrtam a fejem, és úgy folytattam a viháncolást, eközben ő a kezével takarta az arcát, és rázkódtunk, mint egy centrifugás mosógép.
Amint sikerült lenyugodni, Harold megint kérdezősködni kezdett.
- De szépfiú, ugye? – húzogatta a szemöldökét.
Erre csak az ajkaimba haraptam, és kínosan mosolyogtam, miközben rettentően piroslott az arcom.
- Mi lenne, ha a száddal válaszolnál, nem az arcoddal? – mosolygott.
- Igen. De nem is. Érted? – fújtam ki a levegőt.
-  Nem. – vigyorgott.
- Jó, mert én sem. – nevettem fel.
- Inkább ne mondj semmit, nincs szükségünk rá, hogy kidobjanak innen. –törölte meg az arcát.
Csak hamar vége lett a filmnek, amit abból szűrtem le, hogy Hazz ébresztget, és a takarító néni serénykedve, sepregeti a popcorn maradékot alólam.
Feltápászkodtam, de kellett pár perc, hogy észleljem a külvilágot. A mozi előtti lépcsőre telepedtem le.
- Neked aztán mind egy, hol ülsz. Koszban, sárban. – kuncogott Harold.
- A lényeg, hogy ülök. – tettem hozzá álmosan.
- Nem érdekel, hogy koszos leszel? – kérdezte.
- Ki nézi? – töröltem meg a szemem.
- Az emberek? – adott egy kétes értékű választ.
- Pont engem figyelnek szerinted? Meg amúgy is, kit érdekel a véleményük? – fejtettem ki.
- Igazad van. –vont vállat, majd szuggerált, hogy álljak felfelé, mert menne.
Elindultunk hazafelé. Útba esett a park, amiben volt egy szökőkút.
-  Abba akarok. – mutattam rá.
 - Mondd, hogy nem a szökőkútba?! – fogta meg a fejét.
- De- de. – indultam el.
- Ne már, nem engedem. – mondta szigorú hangon.
- Mi lesz, ha bemászok? Apuci. – kötekedtem.
- Kikapsz. – fenyített.
Levettem a cipőm, és beletettem a lábam, rápillantottam az úti társamra, majd teljesen beleléptem. Tovább menve, térdig ért a víz.
- Csúnya, rossz kislány vagyok. Fenekelj el. – röhögtem el a végét.
- Szeretnéd? – kacsintott perverzen Harry.
- Ennyire látszik? – nevettem tovább.
- Te tényleg őrült vagy. – túrt bele a hajába.
- És ki mondta, hogy nem akarok az lenni? – ugrottam egyet a víztömegben, ami sikeresen Hazz-on landolt.
Ezért még hallgattam a letolásokat. A kezemben tartottam a converse cipőmet, és talpaltam az úton.
- Vedd fel. – utasított az „apucim”.
- Nekem ez így jó. – trappoltam tovább.
Erre Hazza lekapta a saját cipőit, és utánam szaladt.
- Téged mi lelt? – mosolyogtam.
- Nem hagyom, hogy a barátaim hülyeséget csináljanak, egyedül. – dobott egy bíztató vigyort.

*
Beléptünk a házba, és a sarokba dobtuk a cipőnket. Az enyém pont a cipőtartóban landolt, míg a Harry-é, valahol a szőnyegen.
- Szép dobás. – ismerte el.
-  Ez egy teli találat. Loser. – gonoszkodtam.
- Merre voltatok? – dőlt a falnak szomorúan Niall.
- Moziban. – adta az egyszerű választ Harold.
- És milyen volt a film? – faggatott tovább az ír fiú.
- Isteni. – szólaltam meg.
- Végig aludta. – mutatott rám unottan Hazz.
- De istenien aludtam. – vágtam elégedett fejet.
Erre a mondatra Niall is elmosolyodott. Harry elindult a szobájába, míg én a konyhába szökdeltem.
- Mi történt? – esett meg a szívem a szőkeség szomorú tekintetén.
- Selena szakított velem. – törölte meg az arcát.
- Szegénykém, nem bírlak így látni. Ezért tudod, mit csinálok? – szólaltam meg.
- Mit? – szakította meg a padló bámulását és nézett fel.
- Nem nézlek tovább. – mosolyogtam, majd felmentem.
Fogalmam sincs miért vagyok vele ilyen. Ő nem tehet róla, hogy nem szeret, de akkor is rosszul esik. De még sosem mondta, hogy nem tetszem neki, akkor miből gondolom?! – csillant fel a szemem.
- Elmondom neki. – fordultam vissza.
- Niall, ne haragudj, valamit el kell mondanom. Tudom, hogy rossz az időzítés, de ezt muszáj.
- Hallgatlak. – nézett rám értelmesen.
- Asszem belég zúgtam. – mondtam ki spontán,majd néztem végig a szemébe.
- Becky ez komoly? – nézett idegesen.
- Már értem. Hagyd, ne válaszolj. – sóhajtottam.
- Szép vagy, aranyos, kedves. De nem hozzám való. Jobbat érdemelsz. Olyan aki mellett nem szólnak meg. A magad egyszerűségével túl tökéletes vagy. – próbálta kimagyarázni.
- Szóval az a baj, hogy átlagos vagyok, és az emberek megszólnak? – nevettem kínomban.
- Nem így fogalmaztam, de majdnem ugyanaz. – koptatott le.
Egyszerűen megfordultam, és el akartam sétálni.
- De barátok lehetünk? – esett kétségbe.
- Hát hogyne. – gúnyolódtam.
Ezek után már nem érdekelt az amit utánam szólt, csak mentem. Elvettem az ősrégi wishkey-t a szekrényből, és kitöltöttem egy pohárba, majd még egybe. Nem fogok sírni, nyavalyogni, sajnáltatni magam. Inkább iszok, így legalább elfelejtem a problémát is.

*

Reggel Hazz és Niall állt felettem. Én a földön pihentem.
- Te ittál? – csodálkozott Harry.
- Nagyon úgy tűnik. – vettem el a hajam a szememből.
- Pacsi. – kiáltott fel Harold.
- Ez nem pacsi. – mormogott Niall.
- Igazad van, ölelés dukál. – hajolt le hozzám Hazza.
- Nem iszok többé. – fogtam meg a fejem.
- Auu. – mondta lehangoltan Harry.
- Ez Hurrá. – javította ki Niall.
- Hurrá. – mondta ugyan olyan lehangoltan, mint az előbb.
Egy nappal később:
Délkörül, lementem a konyhába, és kivettem a hűtőből egy sört.
- De azt mondtad nem iszol. – szólt oda Niall.
- Nem is, látod, csak sör. – nevettem, majd felmentem.
Megunva a laptop nyomogását, felvettem egy normális nadrágot, és lementem a fiúkhoz.
- El kell mennem Selenához. – hallottam Niall hangját.
- Veled megyek. – néztem a kutya szemeimmel.
- Miért? – kérdezte kedvesen,
- Hogy-hogy miért? A barátod vagyok, lelki támaszként. – vágtam meggyőző fejet.
- Tényleg? – mosolygott Nialler.
- Nem, kell még sör, és arra van a bolt. – nevettem, és a mellettem álló Harold is visszafojtva kuncogott.
Erre Niall, csak megrázta a fejét, és lelépett.
*
- Na, mit mondott? – faggattuk a szőkeséget.
-  Hát, azt mondta meglátja, és megkért, hogy segítsek neki a színházi előadására gyakorolni. – magyarázta el.
- És megengedte, hogy te játszd a férfit? – poénkodtam megint.
A vicceimre sosem kapok választ, csak elsétálnak.
- A fellépésedre azért még meg vagyok hívva? – fordult vissza Niall.
- Az ígéret szép szó. – mosolyogtam.
- Milyen fellépés? – faggatott Harold.
- Énekelni fogok.
- Te tudsz énekelni?
- Nagyon úgy tűnik. – nevettem.
Megzavart, amikor a telefonom sms hangját hallottam. Feloldottam a mobilt, majd végig olvastam a furcsa szöveget.