8.rész

Sziasztok sütik ^^

Bocsi, hogy ilyen későn, de vizsgáim voltak :$ Már letudtaam mindeeet :3 
Dear Summer, I'm yours :3
Szóval ez a rész nekem nem tetszik, de nem akarlak titeket már váratni. 
Komikat kérek :3  Láttam h egy ember leiratkozott :S Tudnátok pótolni? :$Amúgy köszönöm a kommenteket és a díjakat. NEm sokára kirakom őket, csak még nem volt időm :$  De nagyon nagyon nagyon, örültem nekik ♥ És szeretés van ^^
Na jó, nem untatlak tovább titeket  :D Jó olvasását :*


---- Amint megjelent Selena. Felhúzott szemöldökkel figyelt, majd megszólalt:
- Mi folyik itt? – kérdezte érthetetlenül és idegesen.
- Igazán semmi lényeges, csak Becky csinálta ezt a vacsit..-kezdett bele Niall, de beleszóltam:
- Én? Ne haragudj, ezt Niall csinálta.
- Fejezzétek be a vitát. Ezt én hoztam össze, nekünk. – nézett boci szemekkel az ír fiúra.
- Drágám, én nem tettem semmit, de sajnálom, hogy elrontottam az estét. – nyalizott neki.
- Szórakozz csak Beckyvel. – kezdett ordítozni Sel.
- Gyere, jobb ha elmegyünk. – súgta a fülembe Harry, majd kihúzott a szobából, felkapta a cipőjét, és a házból is kiindult.
- Hová megyünk? – kíváncsiskodtam.
- Moziba. – adta az egyszerű választ.
Végre valaki konkrét. Már elegem van a „titokzatos helyekből”.
*
Már nagyban ment a film, ami dög unalom volt. Én csak a popcorn-t tömtem a számba, és agyaltam.
- Te akkor szereted Niallt? – tette fel spontán a kérdést a mozizó társam. Ez olyan hírtelen jött, hogy nem tudtam egy hosszabb magyarázkodó szöveget lezavarni, csak:
- Nem. – tagadtam, mint a kisgyerekek az óvodában.
- De igen. – szólalt meg a főszereplő a vásznon. Harry erre nevetni kezdett.
- Te ne beszélj bele. – fenyítettem meg a színésznőt.
Ezen mind a ketten gyerekes vihogásba törtünk ki. Az őrök figyelmeztettek, hogy csendesebben, de ilyenkor még jobban ránk jött. Hazz vállába fúrtam a fejem, és úgy folytattam a viháncolást, eközben ő a kezével takarta az arcát, és rázkódtunk, mint egy centrifugás mosógép.
Amint sikerült lenyugodni, Harold megint kérdezősködni kezdett.
- De szépfiú, ugye? – húzogatta a szemöldökét.
Erre csak az ajkaimba haraptam, és kínosan mosolyogtam, miközben rettentően piroslott az arcom.
- Mi lenne, ha a száddal válaszolnál, nem az arcoddal? – mosolygott.
- Igen. De nem is. Érted? – fújtam ki a levegőt.
-  Nem. – vigyorgott.
- Jó, mert én sem. – nevettem fel.
- Inkább ne mondj semmit, nincs szükségünk rá, hogy kidobjanak innen. –törölte meg az arcát.
Csak hamar vége lett a filmnek, amit abból szűrtem le, hogy Hazz ébresztget, és a takarító néni serénykedve, sepregeti a popcorn maradékot alólam.
Feltápászkodtam, de kellett pár perc, hogy észleljem a külvilágot. A mozi előtti lépcsőre telepedtem le.
- Neked aztán mind egy, hol ülsz. Koszban, sárban. – kuncogott Harold.
- A lényeg, hogy ülök. – tettem hozzá álmosan.
- Nem érdekel, hogy koszos leszel? – kérdezte.
- Ki nézi? – töröltem meg a szemem.
- Az emberek? – adott egy kétes értékű választ.
- Pont engem figyelnek szerinted? Meg amúgy is, kit érdekel a véleményük? – fejtettem ki.
- Igazad van. –vont vállat, majd szuggerált, hogy álljak felfelé, mert menne.
Elindultunk hazafelé. Útba esett a park, amiben volt egy szökőkút.
-  Abba akarok. – mutattam rá.
 - Mondd, hogy nem a szökőkútba?! – fogta meg a fejét.
- De- de. – indultam el.
- Ne már, nem engedem. – mondta szigorú hangon.
- Mi lesz, ha bemászok? Apuci. – kötekedtem.
- Kikapsz. – fenyített.
Levettem a cipőm, és beletettem a lábam, rápillantottam az úti társamra, majd teljesen beleléptem. Tovább menve, térdig ért a víz.
- Csúnya, rossz kislány vagyok. Fenekelj el. – röhögtem el a végét.
- Szeretnéd? – kacsintott perverzen Harry.
- Ennyire látszik? – nevettem tovább.
- Te tényleg őrült vagy. – túrt bele a hajába.
- És ki mondta, hogy nem akarok az lenni? – ugrottam egyet a víztömegben, ami sikeresen Hazz-on landolt.
Ezért még hallgattam a letolásokat. A kezemben tartottam a converse cipőmet, és talpaltam az úton.
- Vedd fel. – utasított az „apucim”.
- Nekem ez így jó. – trappoltam tovább.
Erre Hazza lekapta a saját cipőit, és utánam szaladt.
- Téged mi lelt? – mosolyogtam.
- Nem hagyom, hogy a barátaim hülyeséget csináljanak, egyedül. – dobott egy bíztató vigyort.

*
Beléptünk a házba, és a sarokba dobtuk a cipőnket. Az enyém pont a cipőtartóban landolt, míg a Harry-é, valahol a szőnyegen.
- Szép dobás. – ismerte el.
-  Ez egy teli találat. Loser. – gonoszkodtam.
- Merre voltatok? – dőlt a falnak szomorúan Niall.
- Moziban. – adta az egyszerű választ Harold.
- És milyen volt a film? – faggatott tovább az ír fiú.
- Isteni. – szólaltam meg.
- Végig aludta. – mutatott rám unottan Hazz.
- De istenien aludtam. – vágtam elégedett fejet.
Erre a mondatra Niall is elmosolyodott. Harry elindult a szobájába, míg én a konyhába szökdeltem.
- Mi történt? – esett meg a szívem a szőkeség szomorú tekintetén.
- Selena szakított velem. – törölte meg az arcát.
- Szegénykém, nem bírlak így látni. Ezért tudod, mit csinálok? – szólaltam meg.
- Mit? – szakította meg a padló bámulását és nézett fel.
- Nem nézlek tovább. – mosolyogtam, majd felmentem.
Fogalmam sincs miért vagyok vele ilyen. Ő nem tehet róla, hogy nem szeret, de akkor is rosszul esik. De még sosem mondta, hogy nem tetszem neki, akkor miből gondolom?! – csillant fel a szemem.
- Elmondom neki. – fordultam vissza.
- Niall, ne haragudj, valamit el kell mondanom. Tudom, hogy rossz az időzítés, de ezt muszáj.
- Hallgatlak. – nézett rám értelmesen.
- Asszem belég zúgtam. – mondtam ki spontán,majd néztem végig a szemébe.
- Becky ez komoly? – nézett idegesen.
- Már értem. Hagyd, ne válaszolj. – sóhajtottam.
- Szép vagy, aranyos, kedves. De nem hozzám való. Jobbat érdemelsz. Olyan aki mellett nem szólnak meg. A magad egyszerűségével túl tökéletes vagy. – próbálta kimagyarázni.
- Szóval az a baj, hogy átlagos vagyok, és az emberek megszólnak? – nevettem kínomban.
- Nem így fogalmaztam, de majdnem ugyanaz. – koptatott le.
Egyszerűen megfordultam, és el akartam sétálni.
- De barátok lehetünk? – esett kétségbe.
- Hát hogyne. – gúnyolódtam.
Ezek után már nem érdekelt az amit utánam szólt, csak mentem. Elvettem az ősrégi wishkey-t a szekrényből, és kitöltöttem egy pohárba, majd még egybe. Nem fogok sírni, nyavalyogni, sajnáltatni magam. Inkább iszok, így legalább elfelejtem a problémát is.

*

Reggel Hazz és Niall állt felettem. Én a földön pihentem.
- Te ittál? – csodálkozott Harry.
- Nagyon úgy tűnik. – vettem el a hajam a szememből.
- Pacsi. – kiáltott fel Harold.
- Ez nem pacsi. – mormogott Niall.
- Igazad van, ölelés dukál. – hajolt le hozzám Hazza.
- Nem iszok többé. – fogtam meg a fejem.
- Auu. – mondta lehangoltan Harry.
- Ez Hurrá. – javította ki Niall.
- Hurrá. – mondta ugyan olyan lehangoltan, mint az előbb.
Egy nappal később:
Délkörül, lementem a konyhába, és kivettem a hűtőből egy sört.
- De azt mondtad nem iszol. – szólt oda Niall.
- Nem is, látod, csak sör. – nevettem, majd felmentem.
Megunva a laptop nyomogását, felvettem egy normális nadrágot, és lementem a fiúkhoz.
- El kell mennem Selenához. – hallottam Niall hangját.
- Veled megyek. – néztem a kutya szemeimmel.
- Miért? – kérdezte kedvesen,
- Hogy-hogy miért? A barátod vagyok, lelki támaszként. – vágtam meggyőző fejet.
- Tényleg? – mosolygott Nialler.
- Nem, kell még sör, és arra van a bolt. – nevettem, és a mellettem álló Harold is visszafojtva kuncogott.
Erre Niall, csak megrázta a fejét, és lelépett.
*
- Na, mit mondott? – faggattuk a szőkeséget.
-  Hát, azt mondta meglátja, és megkért, hogy segítsek neki a színházi előadására gyakorolni. – magyarázta el.
- És megengedte, hogy te játszd a férfit? – poénkodtam megint.
A vicceimre sosem kapok választ, csak elsétálnak.
- A fellépésedre azért még meg vagyok hívva? – fordult vissza Niall.
- Az ígéret szép szó. – mosolyogtam.
- Milyen fellépés? – faggatott Harold.
- Énekelni fogok.
- Te tudsz énekelni?
- Nagyon úgy tűnik. – nevettem.
Megzavart, amikor a telefonom sms hangját hallottam. Feloldottam a mobilt, majd végig olvastam a furcsa szöveget.