9.rész

Sziasztok :$ Wiioooo, hamar hoztam részt :o  El tudtok ti ilyet

hinni? :D Egyébként azért mert egy kis ideig nem leszek ^^ :$ Táborozás Hurraaayyy :3
Mondjuk elég rövid, de szerintem tartalmas :D Wáááh, én is akarok ilyen Niallt*-*♥♥
Hii, kicsit be vagyok pörögve :3 De ez nem igazán számít, hagylak olvasni titeket. + Kérhetek most esetleg 5 komit? :$ Megköszönném szépen :P

Az üzenetben ez állt :
"Most már végleg szállj le a pasimról. Talán jobb lenne ha elköltöznél, és folytatnád a szánalmas kis életedet. Legalább ne Niallon akarnál feljebb kapaszkodni. Úgy is egy senki maradsz.
Üdv: Selena."
Az üzenetet olvasva némi sértettség érzet futott át rajtam. Majd az a gondolat, hogy mivel okozhatnék nekik  az enyémnél is nagyobb fájdalmat.
- Baj van? - húzta össze a szemöldökét Hazz.
- Csak Selena üzenget. - fintorodtam el.
- Muti. - vette ki a kezemből a telefont.
- Tetszik? - kérdeztem, egy kis harc után, odaadva neki.
- Én írok vissza neki. Az én számomról. - vette elő a mobilt, és pötyögte be Sel. számát.
- Ez vicces. - olvastam végig, az elküldött üzenetet.
Ez állt benne :
 "Te komolyan nagyon poénos lány vagy Selena .Nem hogy ráakaszkodsz egy banda társunkra, na ezt még eltűröm, de beszólsz az egyik legjobb barátomnak?! Miből gondoltad, hogy ezt szó nélkül hagyom ?:o Nem jogos az amit írtál Beckynek, és ajánlom , hogy gondolkodj mielőtt írsz.
Puszika : Harry S. xoxo"
- Neked nincs az előtt a bizonyos fellépés előtt próba? - kérdezősködött Harold.
- Köszönöm, hogy eszembe juttattad, rohanok. - kezdtem el sietősen készülni.
- Elviszlek. - vette elő a kocsikulcsát.
- Te vagy az őrangyalom. - löktem előre, hogy induljunk.
Kirohantunk, majd beszálltam az anyósülésre. Mikor már a kocsiban voltunk, megnyugodtam, tudtam, hogy így már nem késhetek el.
A sofőr is bepattant mellém, és indította a motort. Én már amikor elindultunk, akkor elkezdtem kapargatni a sebesség váltó alját. Kopogtattam rajta a körmöm, és hasonlók.
- Nyugalom. - fogta meg az ő kezében eltörpülő ujjaimat mosolyogva Harold.
- Én nyugodt vagyok. -fújtattam mosolyogva, eléggé zavarban.
- Ja, bocsi. - vette le a kezét az enyémről, érezve a feszültséget.
Ezek után nem beszéltünk egymáshoz, legszívesebben most is  ittam volna, hogy jobb legyen a kedvem, de még is csak egy fő próba vár rám. Én nem váltam függővé, csak az italozás az egyetlen dolog ami most lenyugtat.
Megérkeztünk, és kipattantam a kocsiból, szinte egy alig hallható sziát böktem ki Harrynek, majd elviharzottam.
Nem is gondoltam, hogy ilyen egy próba. Mindenki ideges, és törekszik a tökéletesre. Gyorsan le akarják tudni, és túl akarnak lenni, a sok fellépőn, aki mind gyakorolni akar.
Felmentem a színpadra, és a segítőkész rendező, megmutatta hová is kell állnom. A kezembe vettem a gitárt, és jelen helyzetben egy magnó volt az aláfestésem.
- Ügyes vagy, ereszd ki a szép hangodat. - biztatott a felfogadott énektanár. Én követve az utasításait hangosabbra vettem a fokozatot. A szám végénél sajnáltam, hogy be kell fejeznem. Úgy megtetszett a nagy figyelem.
- Neked mára ennyi volt. Holnap akkor várunk tízre. - köszönt el a szervező.
- Viszlát. -  búcsúztam el.
Lehet könnyebb lett volna, ha felhívom Harryt, hogy vigyen vissza, de most sétáltam. Fáradtan tértem be az előszobába. Ledobtam a cipőm, majd bele hallgattam egy nyugtalanító beszélgetésbe.
- Mi okod lenne rá, hogy megfenyegesd a barátnőm? - állt neki Niall Haroldnak.
- Most komolyan egy lány miatt lettél ilyen? - forgatta a szemeit Hazz.
- Milyen lettem? Talán az a bajod velem, hogy nem vagyok szerelmes egy totál őrült csajba? - hallottam már ott állva a vitatkozókkal egy helyiségbe.
A szőkeség hátrafordult, és nagyot nyelt. Én csak kínosan mosolyogtam, majd elrohantam.
Semmi szükségem nem volt ilyenkor cipőre, csak mentem amerre láttam. Sosem voltam túl érzékeny, de most kipotyogtak a könnyeim. Az ital bolt felé vettem az irányt. Rám nézve mindenki hülyének gondolhatott, de ez most a legkisebb problémám.
- A legerősebb szeszes italukat adja. - motyogtam, majd elővettem a zsebemből a gyűrött pénzt.
- Köszönjük a vásárlást viszlát.
- Viszlát.
A következő utam egy sikátorba vezetett. A hideg köveket éreztem a lábam alatt, emiatt  nagyobb léptekkel haladtam előre. Megálltam egy épp elég távoli helyen, majd kinyitottam az italt.
Úgy ment le most mint a víz, emiatt, eléggé rossz állapotban voltam, már pár óra múlva.A falnak dőlve, tartottam a kezemben az üveget, amikor lépteket hallottam.
- Becky a francba. Mit keresel itt? És megint iszol? - beszélt dühösen Niall.
- Uuuupsz. - szóltam vissza kissé összecsúszva.
Erre a szócskára, eléggé ideges lett, kikapta a kezemből az üveget, és tiszta erőből a falnak vágta. Életemben először féltem tőle, gyorsabban kezdtem a levegőt venni.  Ezután ő, még mindig ingerült állapotban, az egyik kezével támasztva magát, a falnak nyomott.
- Elegem van belőled. Rohadt igazságtalan vagy velem, és magaddal egyaránt. - mondta elég hangosan, a végén elhalkulva.
Nem válaszoltam neki, csak rémülten néztem a tengerkék szemeibe. A Niall által  kifújt levegő páraként látszott a sötétben, és melegítette az arcom. Furcsálltam, hogy nem mondd semmit, bár néha szólásra nyílt a szája, sikertelenül. Ez után váratlanul az ajkaimon éreztem az övéit. Ez pillanatok alatt történt, de másodpercekre bontva játszódott le a fejemben újra és újra, miközben ő egyfolytában csókolt. Az ajkaink nehezen váltak el egymástól, de ennek is vége kellett hogy legyen. Ezek után megfordultam és elmentem. Egyedül.
Niall szemszöge*

Magam sem értem miért csináltam, vagyis de értem. Egyszerűen fájt amit róla mondtam, miközben nem is gondoltam komolyan. Csak azért beszéltem így, mert próbáltam Selenát védeni. De már nem tudom ki mennyire számít nekem.- amint elgondolkoztam ezeken a házam felé vettem az irányt. Látni akartam Beckyt, de a nappaliba nem találtam. Felmentem a szobájába, de az amit ott láttam az lehangolt.