NEW BLOG! :$

Hahó emberek :$  Itt az új blogom, ha ez már befejeződött ^^ Mindenkinek jó olvasást :3
http://paranormalthingswithharry.blogspot.com/

Sorry:s

Sziasztok :)
Hát ez nem egy rész, és szerintem több már nem is lesz. Én igazán sajnálom, de annyira nem vagyok kitartó. Nem tudom tovább folytatni..unalmas, sablonos, nem ösztönöz semmi arra hogy írjak. Szeretném nagyon szépen megköszönni Amy-nek, a kommenteket, Ő az az olvasóm akit ki tudok emelni. Persze a többi 14 feliratkozónak is köszönöm, és mindenkinek aki olvasta. Nem lesz valami nagy veszteség hogy nincs tovább, mivel teljesen fölösleges blog volt.
De aki még kíváncsi hogy képzeltem el a végét, annak leírom röviden:
Szóval most Becky elment, nincs senkije akihez odaköltözhetne, motelben lakik. Majd találkozik egy férfival, aki munkát ad neki. Nem igazán megy neki a pincérnő szakma, sokszor vannak balhéi. De egy zenei ügynökség felkeresi, és celebet csinál belőle. Ő lesz "BEcky G." ha valaki nem ismeri, katt : LINK.
Felkérik, hogy együtt dolgozzon a legsikeresebb fiú bandával, vagyis a One directionnal. Hat hónapos turnén van velük. Ez idő alatt Niallal összejön, de csak titokban, és csak kavarnak. Ezért mindenki magyarázza nekik, hogy definiálják a kapcsolatukat. Megbeszélik, hogy tettetik majd , hogy járnak, mivel nem akarnak elköteleződni, de viszont szükségük van egymásra. A kamu járásból igazi lesz. De a kapcsolatuk egy vita után kezd megromlani, ezt mindenki észreveszi, Harry és Demi (Lovato) egy ideje jártak, de rájöttek, hogy nem szeretik egymást, mert Harry BEckyt, Demi Niallt szereti.  Ők szét akarják szakítani őket. De mielőtt megtették volna, Niallék már szakítottak.  Becky és az ír szőkeség a legjobb barátok lesznek.  Minden egyes kudarcánál, amit egy pasi okozott neki, Becky azt mondja , hogy sosem megy férjhez. És akkor itt jövőbetekintés*BEcky egy menyasszonyi ruhában áll a tükör előtt, és Harry bejön, mint tanú.*- Ez az jelenti hogy mégis férjhez fog menni. De kihez? :) Másnap, hozza a postás a csomagot, amit egy internetes cégtől rendelt Niall. Egy videó játék volt. De miután kipróbálták, megbizonyosodtak róla, hogy hibás a gyártmány.
Becky újra olyat mondd, amit mégis meg fog tenni a jövőben. Kijelenti, hogy :"Én nem rendelek többé internetről"..és jövőbetekintés :*Beckynek csomagja érkezett...igen, ugyanattól a cégtől, akitől a videó játék. Az fölösleges hogy mi, az a lényeg hogy KINEK!
- Itt írja alá kérem. - mondja a postás.
- Rendbe.- és BEcky alá firkantja mint "MRS: TOMLINSON."* - Egyenlő, Louis lesz a férje.
És az utolsó részt , úgy terveztem, hogy már egy ideje kerülgetik egymást Tommo-val, és minden alkalommal feljön, az elején történt csók. Majd mikor csak egyedül vannak a házban, a beszélgetés közben kicsúszik egy "Szeretlek."...És VÉGE!
Na így terveztem, de remélem ezzel is megelégedtetek.  Még egyszer köszönöm, és még ajánlanék valamit.
Kezdenék egy új blogot. Nem most, talán kicsit később. Tudom, megbízhatatlan vagyok, és annak is bármikor vége lehet, ezért várok.
Egy horror story lenne. Ha valakit érdekel, az jelezné kommentbe?! És akkor TALÁN hamarabb is elkezdhetem :)
NA most már elköszönök. Mindenkinek szép napot, köszi, ha olvastad a blogot. :)
PUSZIIIIII♥ : BooBear :)

10.rész.

Sziasztok babák :3 Tudom, hogy elég rég írtam az előző részt, sajnálom is :s Csak nyaraltam, meg hasonlók.Remélem nem várattalak halálra titeket, jó olvasást ♥

Puszi: BooBear :3

Niall szemszöge*
A szobájában nem volt, senki, de még egy árva holmi sem. Előkaptam a telefont, és tárcsáztam a számát.
Kinyomja. Elutasítja a hívásom. Nincs szüksége rám. Pedig azt mondta szeret.
Írtam egy sms-t:
"Becky, hol vagy? N."
A fejemhez kaptam, és alaposan megtöröltem az arcom. Beleburkolóztam a tenyerembe, majd így ülve megrezzent a telefonom.
"Nem várta meg, az újabb elutasítást. Sozz. B."
Ettől a választól tartottam. Miattam ment el. Ezt nem hagyom annyiban.
Becky szemszöge*
Nem tudtam hová menjek, de Harold erősködött, hogy befogadhasson egy időre. Tudtam, hogy nem csobbanhatok csöbörből-vödörbe, ezért biztos voltam benne, hogy csak 2 napig maradok. Addig azokkal töltöm az időt akik mellettem állnak. De azért remélem látom még Niallt, legalább a fellépésemen. És az utolsó dalomat neki címezve búcsúzhatok el tőle.
- Egy kis tea a művésznőnek? - jött be a szobámba Hazz.
- Kérek. - mosolyogtam.
- Rendben macifej. - becézett le.
- Ezt hanyagold. - néztem furcsán.
- Okés Becky cica. - folytatta.
- Pihenj. - tettem magam elé a kezem, a megállítás céljából.
- Szóval becenév nincs. - értette meg magával is.
- Félek. - mondtam ki a spontán érzésemet.
- Mitől? - kérdezte kedvesen.
A válaszom, csak egy oldalra tekintés és a hallgatás.
- Ne szégyenlősködj Hazza baba, segít a kislányoknak. - fojtotta vissza a nevetést.
- Az Istenért, magadat se becézd. Veled aztán lehet beszélni. Elég ha annyit mondok neked: LÁMPA BÚRA. - hangsúlyoztam ki az utolsó szavamat.
- Most komolyan, én meghallgatlak. - éreztem a tekintetéből, hogy bízhatok benne, de ezt még el kellett sütnöm.
- LÁMPA BÚRA. - nevettem fel. - Rendben. Félek, hogy ennek a valaminek a vége, az semmi új kezdetét nem jelenti majd. - váltotta hangulatot.
- Én nem buzdítlak semmire, főleg arra nem , hogy elmenj, és valahol máshol kezdj valamit az életeddel, mert valljuk be, imádlak. De ha a tojást már eltörted, legalább csinálj egy jó rántottát belőle. - adott érdekes tanácsot.
- Kinyírsz a metaforáiddal. De ennek talán értelme is van. Köszönöm. - mosolyogtam, és ő is. - Jó éjt Hazza baba. - adtam egy puszit az arcára, és lejjebb csúsztam az ágyon. Harold kiment.
Mocskosul fognak hiányozni a fiúk, ha lelépek. - ez volt a gondolataim témája, mielőtt elaludtam.
Másnap: 
- Ezt vedd fel légyszives. - vette el a másik pólómat Harry.
- Csak hogy emlékeztesselek rá, én vagyok a lány. - legyezgettem a kezemmel Hazz előtt.
- Akkor vedd amelyik jobban tetszik. - fúvódott fel.
- Akkor legyen egy arany közép út. ez a ruha.- vettem ki a szekrényből, az egyetlen tűrhető göncöt.

- Kapd felfelé. - utasított.
- Csukd be az ajtót. - vettem fel azt a hangnemet amit ő.
Az ajtóhoz sétált, majd behajtotta, és megnyomta, hogy kattanjon.
- Kívülről. - csaptam a homlokomra.
Erre már távozott, és nyugodtan átvedlettem.
- Gyönyörű. - maradt tátva  a szája Haroldnak, ahogy kiléptem.
- Ne, ne csináld, már. - tettem a piruló arcom elé a kezem.
- Na siess a kocsiba, mert elkésünk. - biccentett az ajtó felé.
- ElkéSÜNK? - hangsúlyoztam ki a többesszám jelét a szó végén.
- Miért ne mehetnék én is? -  döbbent meg.
- Figyelj, ha eljössz mindenki rád fog figyelni. - adtam meg a választ.
- Igazad van. Ez a te napod. - mondta szerényen. - És ha transzinak öltözök? - vigyorgott.
- Csak légyszi egy kapucnit és egy napszemcsit. -  mutogattam a konyhapulton heverő napszemüvegre.
Tette amit kértem, és elindultunk.
Niall szemszöge*
- Mondd Sel. - vettem fel a telefont a lánynak.
- Szia Niall. Csak azt akartam kérdezni, hogy akkor eljössz e a fellépésemre, 1 óra múlva? - fejtette ki a mondanivalóját-
- Meglátom. Ma van Becky fellépése. - mondtam aggódva.
- Már megint Becky. - szólalt meg idegesen, majd kinyomta.
Bűntudatot éreztem. El kell mennem Selena színielőadására.
Felöltöztem, és még az idő bőségében leültem tv-zni. Láttam benne a reklámot, amelyben a mai koncertet mutassák. Nem tudom mi lenne a jó megoldás, de már így döntöttem.
Mikor már csak 10 percem maradt. beültem a kocsiba és elindultam a színház felé.
Beléptem a terembe, és megpillantottam Selenát, akinek hatalmas mosoly húzódott a szájára.
Lassan el is kezdődött az előadás. Csak bazsalyogva tudtam Selenára nézni, nem azért mert annyira bele lennék zúgva, csak mert nem igazán megy neki ez a szakma. Aranyos benne, ahogy bukdácsol, vagy elakad, de nem kéne folytatnia.
Egy rövidebb szünetet jelentettek be, ekkor mindennél jobban fúrta az oldalamat a kíváncsiság. Mi lehet Beckyvel?
Az aranyos szőke lány ugrott a nyakamba.
- Hát itt vagy.  - mosolygott bűnbánóan.
- Ez úgy jön ki hogy téged választottalak. - öleltem át a derekát.
- Jól döntöttél. Mit is csinálnál, a teljesen reménytelenül béna Becky látványával? - szidta a lányt akit szeretek. Mi van? Szeretem? Bele zúgtam volna? De most a lényeg, hogy rettenetesen felkaptam a vizet.
Becky szemszöge*
Én vagyok a következő. Rettentően izgulok, miközben önnyugtatás képen, Hazz kezét markolászom(CSAK A KEZÉT xd).Gyomor görcs lámpa láz, te sosem hagysz magamra.
- Következő fellépőnk, Becky. Fogadják nagy szeretettel. - konferált fel a nevemet elhúzva a bemondó.
Félve felálltam a színpadra  és körbenéztem. Szerintem nem kell elmondanom, kit kerestem. De nem volt ott. Csak Hazz biztató kacsintásával találtam szembe magam.
Niall szemszöge*
A kocsimban ültem, és a lehető leggyorsabban hajtottam a koncert terem felé. De egy óriási sok kocsi kígyózott előttem. Idegesen dudálni kezdtem, majd negyed óra múlva feloszlott a dugó.
Odaértem, de már becsukták a kapukat. Kipattantam a kocsiból, és az őrökhöz szaladtam. Kis termetemmel eltörpültem előttük.
- Engedjenek be, kérem. - fúztam ki a levegőt.
- Sajnos már nem tehetjük. - tették össze a kezeiket.
- Fontos lenne hogy bemenjek. - próbáltam átfurakodni köztük, de visszalöktek.
- Érti mi az, hogy nem? - förmedt rám a magasabbik.
- Nézze, adhatok autó-grammot  a kislányának. Niall Horan. - nyújtottam a kezem, ismerkedés képen.
- Sajnálom uram, de itt maradhat az ajtó mellett hallgatni. - engedtek kicsit közelebb.
Az ajtónak támaszkodva hallottam Beck angyali hangját. Teljesen neki dőltettem a fejem, és arra gondoltam, mit érezhet, hogy nem vagyok ott. Édesen csengett minden szólam, amit kiénekelt.
Az ajtó ami elválasztott minket a szám végén kinyílt. De már csak azt láttam, ahogy Becky szomorúan lekullog, majd óriási vigyorral öleli meg Harryt. Biztos nagyot csalódott bennem. 

Becky szemszöge*
- Hát nem volt ott. - sóhajtottam fel Harry kanapéján ülve.
- Niall? - Vágott Hazz elkenődött fejet.
Erre csak megrántottam a vállam válaszként.
- Lemegyünk ma a strandra. - jelentette ki Harold.
- Remek. - szorítottam meg a párnát, mert tudtam, hogy Niall nem lesz ott.
- Hívjuk Louist. - mosolygott édesen.
- Menjünk. - mosolyogtam vissza, majd felmentem pakolni.
***
- Szia, de rég láttalak. - adtam egy apró ölelést Louinak.
- Hiányoztam mi? - kezdte el a móka mester.
- Hogy a fenébe ne? - mosolyogtam.
Lassan kiértünk a strandra. Zárt hely és egy nem túl nagy tó volt a fürdő hely. A szél fúvás által hullámzott, így tenger hatást keltett kissé.
A fiúk lepakoltak, és leöltöztünk. A vízhez robogtunk mindannyian.
Louis és Harry belerakta a lábúját, és azt mondták :
- Ki akar ilyen hideg vízben fürödni? - persze én ezt már csak fél füllel hallottam, mert beleszaladtam a vízbe, és nyakig beleugrottam.
- Hát ő. - mosolygott  Hazz.
Egy idő után rájöttem, hogy tényleg nem kellemes a hőmérséklet idebenn, ezért komótosan kicammogtam. Leültem a beszélgető fiúk társaságába.
- Fázol? - szólt hozzám Harry.
- Nem. - füllentettem.
- Azért vagy libabőrös. - nevetett, majd felállt, és a hátamra terítette a kendőt, és megdörzsölte vele a vállam.
- Köszönöm. - vettem a kezembe közben a csomag kenyeret.
- Fizetséget nem is kapok? - kezdte a kötekedést
- Lekenyerezlek. - emeltem fel a kezemben lévő ételt.
- Én meg le - a kezébe vette a legközelebbi tárgyat ami egy üveg víz volt. - levizellek?! - kérdezte félig kétségbe esett arccal.
- Kösz ma ne. - nevetett mindenki.
- És mikor fogod "azt" kivenni előtte? - mondta félreérthetően Louis.
- Holnap kérlek. - hülyéskedtem és a hatás kedvéért belebújtam Harry arcába, és idétlenül kacsingattam rá.
- Gyorsan mozog a szívem. - mondta Harry az "idilli" pillanatot megszakítva.
- Jó hogy nem más mozog gyorsan. Sírnál itt hogy, Becky, elszaladt a pucum. - parodizáltam ki.
- Rögtön a nemesebbik részemre gondol, a kis pimasz. - vágott vissza.
Lefeküdtem a napra és a fehér bőrömet próbáltam más árnyalatban feltüntetni, de úgy nézek ki mint aki pincében napozott. Ezen változtatok.
Harry szemszöge :
Elkezdtem kivenni a kaját amit hoztunk. Mivel ma zárva vannak a büfék, és szendvicset jobbnak láttuk helyben megcsinálni. Neki is kezdtem. Közben, nem bírtam nem egyszer egyszer rápillantani Beckara. A vörös haja elterült a földön, a fehér bőrét kihangsúlyozva. Nem szőke, és cirkóra napozott plázacica, de elképesztő lány.
- Harry. - húzogatta a kezét előttem Louis, és éreztem, hogy most arról fog beszélni, hogy bámultam.
- Tessék. - fordultam hozzá zavartan.
- Tetszik? - biccentett Becky felé.
-  Nem csak egy légy volt a hajába és, tudod...-mutogattam a kezemmel.
- Igazán, és hol van most? - kérdezte cselesen.
- Ott, ott.. elszállt. - mutattam két irányba, majd folytattam a vajazást.
Reméltem, hogy legalább kimagyaráztam magam, az egész napos szívatás alól.
***
Már nagyban itthon ültünk, mikor arra figyeltem fel, hogy Becky pakolászik.
- Hová készülsz? - mosolyogtam.
- Harry, elmegyek. - mondta meggyőzően, mégis kedvesen.
- Mégis miért? Becky.. Ne már. - csuklott el a hangom néhol.
- Nem támaszkodhatok örökké a One directionos fiúcskákra. - fejezte ki magát.
- Legalább mondd meg hová mész, hogy elérjelek. - kérleltem
- Nem, nem akarom, hogy tudjátok. - szomorodott el.
A beszélgetésünket halk zene, és egy kiáltás zavarta meg. Becky az ablakhoz sietett, majd apró mélázás után, lement. Kíváncsian néztem meg, mi  az ami odavonzotta Becka-t.
- Persze, hogy Niall. - fújtam ki a levegőt, majd az ablak melletti falnak támaszkodtam háttal.
Becky szemszöge:
Lesiettem a lépcsőn, hogy jobban szemügyre vegyem a kinti ajándék féleséget, ami egy óriás lufi csomóból állt, amiből az volt kirakva hogy :"Asszem beléd zúgtam". Pont ahogy én vallottam szerelmet a szőkeségnek. Mellette csendben szólt a kedvenc számom egy zenelejátszón.
Nem tudtam mit csináljak mikor szemtől szembe voltam Niall-el. Tetszett a meglepetés, de dühös voltam.
- Hát asszem én is beléd zúgtam. - mondta majd lesütötte a szemeit.
- Nem tudnál inkább elutazni valahová? Adok könyvet az útra, még a táskád is bepakolom ha kell, csak vegyél egy egyirányú jegyet ki az életemből, és szívesen megnézem ahogy felszállsz. MERT SOSEM KEDVELTELEK, SOHA SEM AKARTAM TŐLED SEMMIT,ÉS SOSEM VOLTAM BELÉD SZERELMES. - hangsúlyoztam ki az utolsó bántó szavakat.
- Mikor megismertelek aznap este, rögtön éreztem, hogy te más vagy. Másoknál a tökéletes külső mögött a belső csupa szenny. De te aranyos vagy, és nélkülözhetetlen. Ha valaki megkap egy ilyen lányt, sosem akarja elengedni. - sóhajtott.- Pedig elmegyek.És amúgy is fenn vár egy nagyon kedves ember, aki sosem bántana meg. - tördeltem az ujjaim.
- Akkor miért állsz itt kint velem a hidegben? - kérdezte.
Én csak egy széles vigyort varázsoltam az arcomra, majd hozzászaladtam, és megcsókoltuk egymást. Felkapott az ölébe, és úgy folytattuk. Nem akartak az ajkaink elszakadni egymástól, de mégis szétváltunk, majd lassan lecsúsztam, és talajt éreztem a lábam alatt.
- Hiányozni fogsz. - öleltem át.
- Remélni se merd, hogy elengedlek. - nem gondoltam, hogy ezt szó szerint érti, mert tényleg nem eresztett az ölelésből.
- Niall, megyek. - mocorogtam.

- Nem.
Nagy nehezen elköszöntünk, majd felcammogtam. Beérve az ajtón, folytattam a pakolást.
- Most miért pakolsz? Elérted amit akartál. - mondta Harry kissé lekezelően.
- Ennyire zavarok? Akkor akár most elindulhatok. - válaszoltam vissza ugyanabban a hangnemben.
- Bocsi. Csak nem értelek. - ült le.
- Mondtam, hogy miért nem maradok. A saját utamat akarom járni.- raktam be serényen a ruháimat.
- Kérlek, mondd el hová igyekszel. - teljesen komolyan kérlelt, megsajnáltam és belekezdtem.......

9.rész

Sziasztok :$ Wiioooo, hamar hoztam részt :o  El tudtok ti ilyet

hinni? :D Egyébként azért mert egy kis ideig nem leszek ^^ :$ Táborozás Hurraaayyy :3
Mondjuk elég rövid, de szerintem tartalmas :D Wáááh, én is akarok ilyen Niallt*-*♥♥
Hii, kicsit be vagyok pörögve :3 De ez nem igazán számít, hagylak olvasni titeket. + Kérhetek most esetleg 5 komit? :$ Megköszönném szépen :P

Az üzenetben ez állt :
"Most már végleg szállj le a pasimról. Talán jobb lenne ha elköltöznél, és folytatnád a szánalmas kis életedet. Legalább ne Niallon akarnál feljebb kapaszkodni. Úgy is egy senki maradsz.
Üdv: Selena."
Az üzenetet olvasva némi sértettség érzet futott át rajtam. Majd az a gondolat, hogy mivel okozhatnék nekik  az enyémnél is nagyobb fájdalmat.
- Baj van? - húzta össze a szemöldökét Hazz.
- Csak Selena üzenget. - fintorodtam el.
- Muti. - vette ki a kezemből a telefont.
- Tetszik? - kérdeztem, egy kis harc után, odaadva neki.
- Én írok vissza neki. Az én számomról. - vette elő a mobilt, és pötyögte be Sel. számát.
- Ez vicces. - olvastam végig, az elküldött üzenetet.
Ez állt benne :
 "Te komolyan nagyon poénos lány vagy Selena .Nem hogy ráakaszkodsz egy banda társunkra, na ezt még eltűröm, de beszólsz az egyik legjobb barátomnak?! Miből gondoltad, hogy ezt szó nélkül hagyom ?:o Nem jogos az amit írtál Beckynek, és ajánlom , hogy gondolkodj mielőtt írsz.
Puszika : Harry S. xoxo"
- Neked nincs az előtt a bizonyos fellépés előtt próba? - kérdezősködött Harold.
- Köszönöm, hogy eszembe juttattad, rohanok. - kezdtem el sietősen készülni.
- Elviszlek. - vette elő a kocsikulcsát.
- Te vagy az őrangyalom. - löktem előre, hogy induljunk.
Kirohantunk, majd beszálltam az anyósülésre. Mikor már a kocsiban voltunk, megnyugodtam, tudtam, hogy így már nem késhetek el.
A sofőr is bepattant mellém, és indította a motort. Én már amikor elindultunk, akkor elkezdtem kapargatni a sebesség váltó alját. Kopogtattam rajta a körmöm, és hasonlók.
- Nyugalom. - fogta meg az ő kezében eltörpülő ujjaimat mosolyogva Harold.
- Én nyugodt vagyok. -fújtattam mosolyogva, eléggé zavarban.
- Ja, bocsi. - vette le a kezét az enyémről, érezve a feszültséget.
Ezek után nem beszéltünk egymáshoz, legszívesebben most is  ittam volna, hogy jobb legyen a kedvem, de még is csak egy fő próba vár rám. Én nem váltam függővé, csak az italozás az egyetlen dolog ami most lenyugtat.
Megérkeztünk, és kipattantam a kocsiból, szinte egy alig hallható sziát böktem ki Harrynek, majd elviharzottam.
Nem is gondoltam, hogy ilyen egy próba. Mindenki ideges, és törekszik a tökéletesre. Gyorsan le akarják tudni, és túl akarnak lenni, a sok fellépőn, aki mind gyakorolni akar.
Felmentem a színpadra, és a segítőkész rendező, megmutatta hová is kell állnom. A kezembe vettem a gitárt, és jelen helyzetben egy magnó volt az aláfestésem.
- Ügyes vagy, ereszd ki a szép hangodat. - biztatott a felfogadott énektanár. Én követve az utasításait hangosabbra vettem a fokozatot. A szám végénél sajnáltam, hogy be kell fejeznem. Úgy megtetszett a nagy figyelem.
- Neked mára ennyi volt. Holnap akkor várunk tízre. - köszönt el a szervező.
- Viszlát. -  búcsúztam el.
Lehet könnyebb lett volna, ha felhívom Harryt, hogy vigyen vissza, de most sétáltam. Fáradtan tértem be az előszobába. Ledobtam a cipőm, majd bele hallgattam egy nyugtalanító beszélgetésbe.
- Mi okod lenne rá, hogy megfenyegesd a barátnőm? - állt neki Niall Haroldnak.
- Most komolyan egy lány miatt lettél ilyen? - forgatta a szemeit Hazz.
- Milyen lettem? Talán az a bajod velem, hogy nem vagyok szerelmes egy totál őrült csajba? - hallottam már ott állva a vitatkozókkal egy helyiségbe.
A szőkeség hátrafordult, és nagyot nyelt. Én csak kínosan mosolyogtam, majd elrohantam.
Semmi szükségem nem volt ilyenkor cipőre, csak mentem amerre láttam. Sosem voltam túl érzékeny, de most kipotyogtak a könnyeim. Az ital bolt felé vettem az irányt. Rám nézve mindenki hülyének gondolhatott, de ez most a legkisebb problémám.
- A legerősebb szeszes italukat adja. - motyogtam, majd elővettem a zsebemből a gyűrött pénzt.
- Köszönjük a vásárlást viszlát.
- Viszlát.
A következő utam egy sikátorba vezetett. A hideg köveket éreztem a lábam alatt, emiatt  nagyobb léptekkel haladtam előre. Megálltam egy épp elég távoli helyen, majd kinyitottam az italt.
Úgy ment le most mint a víz, emiatt, eléggé rossz állapotban voltam, már pár óra múlva.A falnak dőlve, tartottam a kezemben az üveget, amikor lépteket hallottam.
- Becky a francba. Mit keresel itt? És megint iszol? - beszélt dühösen Niall.
- Uuuupsz. - szóltam vissza kissé összecsúszva.
Erre a szócskára, eléggé ideges lett, kikapta a kezemből az üveget, és tiszta erőből a falnak vágta. Életemben először féltem tőle, gyorsabban kezdtem a levegőt venni.  Ezután ő, még mindig ingerült állapotban, az egyik kezével támasztva magát, a falnak nyomott.
- Elegem van belőled. Rohadt igazságtalan vagy velem, és magaddal egyaránt. - mondta elég hangosan, a végén elhalkulva.
Nem válaszoltam neki, csak rémülten néztem a tengerkék szemeibe. A Niall által  kifújt levegő páraként látszott a sötétben, és melegítette az arcom. Furcsálltam, hogy nem mondd semmit, bár néha szólásra nyílt a szája, sikertelenül. Ez után váratlanul az ajkaimon éreztem az övéit. Ez pillanatok alatt történt, de másodpercekre bontva játszódott le a fejemben újra és újra, miközben ő egyfolytában csókolt. Az ajkaink nehezen váltak el egymástól, de ennek is vége kellett hogy legyen. Ezek után megfordultam és elmentem. Egyedül.
Niall szemszöge*

Magam sem értem miért csináltam, vagyis de értem. Egyszerűen fájt amit róla mondtam, miközben nem is gondoltam komolyan. Csak azért beszéltem így, mert próbáltam Selenát védeni. De már nem tudom ki mennyire számít nekem.- amint elgondolkoztam ezeken a házam felé vettem az irányt. Látni akartam Beckyt, de a nappaliba nem találtam. Felmentem a szobájába, de az amit ott láttam az lehangolt.

8.rész

Sziasztok sütik ^^

Bocsi, hogy ilyen későn, de vizsgáim voltak :$ Már letudtaam mindeeet :3 
Dear Summer, I'm yours :3
Szóval ez a rész nekem nem tetszik, de nem akarlak titeket már váratni. 
Komikat kérek :3  Láttam h egy ember leiratkozott :S Tudnátok pótolni? :$Amúgy köszönöm a kommenteket és a díjakat. NEm sokára kirakom őket, csak még nem volt időm :$  De nagyon nagyon nagyon, örültem nekik ♥ És szeretés van ^^
Na jó, nem untatlak tovább titeket  :D Jó olvasását :*


---- Amint megjelent Selena. Felhúzott szemöldökkel figyelt, majd megszólalt:
- Mi folyik itt? – kérdezte érthetetlenül és idegesen.
- Igazán semmi lényeges, csak Becky csinálta ezt a vacsit..-kezdett bele Niall, de beleszóltam:
- Én? Ne haragudj, ezt Niall csinálta.
- Fejezzétek be a vitát. Ezt én hoztam össze, nekünk. – nézett boci szemekkel az ír fiúra.
- Drágám, én nem tettem semmit, de sajnálom, hogy elrontottam az estét. – nyalizott neki.
- Szórakozz csak Beckyvel. – kezdett ordítozni Sel.
- Gyere, jobb ha elmegyünk. – súgta a fülembe Harry, majd kihúzott a szobából, felkapta a cipőjét, és a házból is kiindult.
- Hová megyünk? – kíváncsiskodtam.
- Moziba. – adta az egyszerű választ.
Végre valaki konkrét. Már elegem van a „titokzatos helyekből”.
*
Már nagyban ment a film, ami dög unalom volt. Én csak a popcorn-t tömtem a számba, és agyaltam.
- Te akkor szereted Niallt? – tette fel spontán a kérdést a mozizó társam. Ez olyan hírtelen jött, hogy nem tudtam egy hosszabb magyarázkodó szöveget lezavarni, csak:
- Nem. – tagadtam, mint a kisgyerekek az óvodában.
- De igen. – szólalt meg a főszereplő a vásznon. Harry erre nevetni kezdett.
- Te ne beszélj bele. – fenyítettem meg a színésznőt.
Ezen mind a ketten gyerekes vihogásba törtünk ki. Az őrök figyelmeztettek, hogy csendesebben, de ilyenkor még jobban ránk jött. Hazz vállába fúrtam a fejem, és úgy folytattam a viháncolást, eközben ő a kezével takarta az arcát, és rázkódtunk, mint egy centrifugás mosógép.
Amint sikerült lenyugodni, Harold megint kérdezősködni kezdett.
- De szépfiú, ugye? – húzogatta a szemöldökét.
Erre csak az ajkaimba haraptam, és kínosan mosolyogtam, miközben rettentően piroslott az arcom.
- Mi lenne, ha a száddal válaszolnál, nem az arcoddal? – mosolygott.
- Igen. De nem is. Érted? – fújtam ki a levegőt.
-  Nem. – vigyorgott.
- Jó, mert én sem. – nevettem fel.
- Inkább ne mondj semmit, nincs szükségünk rá, hogy kidobjanak innen. –törölte meg az arcát.
Csak hamar vége lett a filmnek, amit abból szűrtem le, hogy Hazz ébresztget, és a takarító néni serénykedve, sepregeti a popcorn maradékot alólam.
Feltápászkodtam, de kellett pár perc, hogy észleljem a külvilágot. A mozi előtti lépcsőre telepedtem le.
- Neked aztán mind egy, hol ülsz. Koszban, sárban. – kuncogott Harold.
- A lényeg, hogy ülök. – tettem hozzá álmosan.
- Nem érdekel, hogy koszos leszel? – kérdezte.
- Ki nézi? – töröltem meg a szemem.
- Az emberek? – adott egy kétes értékű választ.
- Pont engem figyelnek szerinted? Meg amúgy is, kit érdekel a véleményük? – fejtettem ki.
- Igazad van. –vont vállat, majd szuggerált, hogy álljak felfelé, mert menne.
Elindultunk hazafelé. Útba esett a park, amiben volt egy szökőkút.
-  Abba akarok. – mutattam rá.
 - Mondd, hogy nem a szökőkútba?! – fogta meg a fejét.
- De- de. – indultam el.
- Ne már, nem engedem. – mondta szigorú hangon.
- Mi lesz, ha bemászok? Apuci. – kötekedtem.
- Kikapsz. – fenyített.
Levettem a cipőm, és beletettem a lábam, rápillantottam az úti társamra, majd teljesen beleléptem. Tovább menve, térdig ért a víz.
- Csúnya, rossz kislány vagyok. Fenekelj el. – röhögtem el a végét.
- Szeretnéd? – kacsintott perverzen Harry.
- Ennyire látszik? – nevettem tovább.
- Te tényleg őrült vagy. – túrt bele a hajába.
- És ki mondta, hogy nem akarok az lenni? – ugrottam egyet a víztömegben, ami sikeresen Hazz-on landolt.
Ezért még hallgattam a letolásokat. A kezemben tartottam a converse cipőmet, és talpaltam az úton.
- Vedd fel. – utasított az „apucim”.
- Nekem ez így jó. – trappoltam tovább.
Erre Hazza lekapta a saját cipőit, és utánam szaladt.
- Téged mi lelt? – mosolyogtam.
- Nem hagyom, hogy a barátaim hülyeséget csináljanak, egyedül. – dobott egy bíztató vigyort.

*
Beléptünk a házba, és a sarokba dobtuk a cipőnket. Az enyém pont a cipőtartóban landolt, míg a Harry-é, valahol a szőnyegen.
- Szép dobás. – ismerte el.
-  Ez egy teli találat. Loser. – gonoszkodtam.
- Merre voltatok? – dőlt a falnak szomorúan Niall.
- Moziban. – adta az egyszerű választ Harold.
- És milyen volt a film? – faggatott tovább az ír fiú.
- Isteni. – szólaltam meg.
- Végig aludta. – mutatott rám unottan Hazz.
- De istenien aludtam. – vágtam elégedett fejet.
Erre a mondatra Niall is elmosolyodott. Harry elindult a szobájába, míg én a konyhába szökdeltem.
- Mi történt? – esett meg a szívem a szőkeség szomorú tekintetén.
- Selena szakított velem. – törölte meg az arcát.
- Szegénykém, nem bírlak így látni. Ezért tudod, mit csinálok? – szólaltam meg.
- Mit? – szakította meg a padló bámulását és nézett fel.
- Nem nézlek tovább. – mosolyogtam, majd felmentem.
Fogalmam sincs miért vagyok vele ilyen. Ő nem tehet róla, hogy nem szeret, de akkor is rosszul esik. De még sosem mondta, hogy nem tetszem neki, akkor miből gondolom?! – csillant fel a szemem.
- Elmondom neki. – fordultam vissza.
- Niall, ne haragudj, valamit el kell mondanom. Tudom, hogy rossz az időzítés, de ezt muszáj.
- Hallgatlak. – nézett rám értelmesen.
- Asszem belég zúgtam. – mondtam ki spontán,majd néztem végig a szemébe.
- Becky ez komoly? – nézett idegesen.
- Már értem. Hagyd, ne válaszolj. – sóhajtottam.
- Szép vagy, aranyos, kedves. De nem hozzám való. Jobbat érdemelsz. Olyan aki mellett nem szólnak meg. A magad egyszerűségével túl tökéletes vagy. – próbálta kimagyarázni.
- Szóval az a baj, hogy átlagos vagyok, és az emberek megszólnak? – nevettem kínomban.
- Nem így fogalmaztam, de majdnem ugyanaz. – koptatott le.
Egyszerűen megfordultam, és el akartam sétálni.
- De barátok lehetünk? – esett kétségbe.
- Hát hogyne. – gúnyolódtam.
Ezek után már nem érdekelt az amit utánam szólt, csak mentem. Elvettem az ősrégi wishkey-t a szekrényből, és kitöltöttem egy pohárba, majd még egybe. Nem fogok sírni, nyavalyogni, sajnáltatni magam. Inkább iszok, így legalább elfelejtem a problémát is.

*

Reggel Hazz és Niall állt felettem. Én a földön pihentem.
- Te ittál? – csodálkozott Harry.
- Nagyon úgy tűnik. – vettem el a hajam a szememből.
- Pacsi. – kiáltott fel Harold.
- Ez nem pacsi. – mormogott Niall.
- Igazad van, ölelés dukál. – hajolt le hozzám Hazza.
- Nem iszok többé. – fogtam meg a fejem.
- Auu. – mondta lehangoltan Harry.
- Ez Hurrá. – javította ki Niall.
- Hurrá. – mondta ugyan olyan lehangoltan, mint az előbb.
Egy nappal később:
Délkörül, lementem a konyhába, és kivettem a hűtőből egy sört.
- De azt mondtad nem iszol. – szólt oda Niall.
- Nem is, látod, csak sör. – nevettem, majd felmentem.
Megunva a laptop nyomogását, felvettem egy normális nadrágot, és lementem a fiúkhoz.
- El kell mennem Selenához. – hallottam Niall hangját.
- Veled megyek. – néztem a kutya szemeimmel.
- Miért? – kérdezte kedvesen,
- Hogy-hogy miért? A barátod vagyok, lelki támaszként. – vágtam meggyőző fejet.
- Tényleg? – mosolygott Nialler.
- Nem, kell még sör, és arra van a bolt. – nevettem, és a mellettem álló Harold is visszafojtva kuncogott.
Erre Niall, csak megrázta a fejét, és lelépett.
*
- Na, mit mondott? – faggattuk a szőkeséget.
-  Hát, azt mondta meglátja, és megkért, hogy segítsek neki a színházi előadására gyakorolni. – magyarázta el.
- És megengedte, hogy te játszd a férfit? – poénkodtam megint.
A vicceimre sosem kapok választ, csak elsétálnak.
- A fellépésedre azért még meg vagyok hívva? – fordult vissza Niall.
- Az ígéret szép szó. – mosolyogtam.
- Milyen fellépés? – faggatott Harold.
- Énekelni fogok.
- Te tudsz énekelni?
- Nagyon úgy tűnik. – nevettem.
Megzavart, amikor a telefonom sms hangját hallottam. Feloldottam a mobilt, majd végig olvastam a furcsa szöveget. 

7.rész

Sziasztook^^ Nagyok köszönöm a biztató kommneteket :$  Háháá, Imádlak benneteket :) Itt az új rész (kicsit sok időbe telt, mert lusta vagyok, és eltiltottak a nettől is 1 hétre ^^ :D) Remélem tetszik majd :) És komizni +feliratkozni mindig ér ^^

- „Te nem csak egy barát vagy, te olyan vagy mint húgom.” – mondta kedvesen, de nekem erre nem volt válaszom. Húg? Ez komoly? Inkább meg sem szólalok, mert mindenre rájön.
- Köszönöm. – álltam fel a földről, és sétáltam a szobámba.
Felérve megláttam a sarokban egy poros gitárt. Szinte akaratlanul is a kezemben kötött ki. Csak egy kitalált dallamot kezdtem pendíteni a húrjain, majd egy ismertebb zeneszám hangjai csendültek fel rajta, és a zene hallatán az éneklés sem maradhatott el. Ilyenkor nem észlelem a környezet külső hatásait, egy másfajta világ tárul elém, és valóságban, mint élőhalott vagyok jelen. Talán ezzel magyarázható, hogy miután kinyitottam a szemem, Niallt pillantottam meg.  Elbűvölten bámult, nem hiszem, hogy ezt én váltottam volna ki belőle.
- Gyönyörű. – mosolygott.
- Jól vagy? – hülyéskedtem, arra utalva, hogy nincs igaza.
- Mikor lesz a fellépés? – kérdezte.
- Majd, holnap után a próbán megtudom. – válaszoltam.
- Sosem ígérek semmit, de az biztos, hogy a dalodat meghallgatom. – hallottam a hangján, hogy komolyan gondolja. Nagyon örültem, kimondhatatlanul jól esett. Nincs is egyéb vágyam, csak hogy ő is meghallgasson aznap. Mert azt a dalt csak érte, neki fogom énekelni. Még ha ő jobb is nálam, és sok jó előadó van, az fellépésemen úgy is én leszek a legjobb. Mert ez a szívemből fog szólni.
- Föld hívja Beckyt. – integetett előttem Niall. Persze én már a gondolat monológomban elmerülve, elfelejtettem, hogy az álmodozásaim főszereplője épp hozzám beszél.
- Bocsi, elbambultam. – nevettem el magam.
- Látom elfáradtál. Jó éjt. – nyomott egy puszit az arcomra, amitől végigfutott rajtam a hideg. Megborzongató érzés volt, amikor az ajkamat harapdálva, arra gondoltam, milyen lehet őt megcsókolni.
Még utoljára megráztam a fejem, hogy eltüntessem belőle a képzeletbeli csókjeleneteket, majd az ágyba ugrottam.
Nem telt sok időbe, hogy elaludjak. Egyszer sem keltem fel az este folyamán, az egész éjszakát át aludtam zavartalanul.
Így reggel kipihenten ébredtem. Pizsamában battyogtam le egy kávéért.
- Reggelt. – szürcsölte az említett italt a szőkeség.
- Helló. – töltöttem tele a poharamat.
- Ma elviszlek kirándulni. –mosolygott boldogan Niall.
- Hmm, ilyen bátyó-hugi program? – kérdeztem gúnyosan, bár ő nem érthette.
- Olyasmi.  – ivott bele a bögréjébe. – Készülődj. – tette hozzá, majd elhagyta a helyiséget.
A szobámba sietve előkotortam a tornacsukámat, a sportnadrágom, majd ezeket magamra kapva keresgéltem a laza pólóm után. Miután meg is találtam, lementem. Niall egy nagy táskával, felpakolva várt.
*
Kocsival mentünk egy ideig, amíg meg nem érkeztünk egy mezőszerű helyre.
- Ilyen is van Londonban? – csodálkoztam.
- Annyira nem aszfalt város ez sem. És eszméletlen dolgot mutatok majd neked. – keltette fel az érdeklődésemet, ami miatt az út hátralevő részében kérdésekkel bombáztam.
*
- Itt pakoljunk le. – mutatott a fűre.
Szó nélkül leterítettem a pokrócot, majd belenéztem Niall táskájába.
- Úr isten, mi ez a sok kaja? És ez  nyers hús? – néztem nagyokat.
- Saslikot fogunk sütni. – jelentette ki.
- Hát rendben. – adtam meg magam.
Elkezdtem felvágni a zöldségeket, amíg az ír barátom a tűzzel szerencsétlenkedett.
- Mikor lesz már kész? – sürgettem, az én munkám elvégzésére célozva.
- Olyan egy türelmetlen vagy. – forgatta meg a szemét.
- De, várom, hogy megsüsd, megegyük, és menjünk arra az eszméletlen helyre. –gesztikuláltam erőteljesen.
Nemsokára kigyúlt a „remény lángja”. Ezt ujjongó kiáltással és tapssal jutalmaztam. Felszúrtuk a nyársra a húst, majd a tűz mellé ültünk. Ahogy tartottam a lángok közé, begyúlt a sütnivalóm, próbáltam egy kenyéren eloltani, de a kenyerem is kigyulladt. Őrülten kezdtem csapkodni, majd Niallból kitörő nevetés hallatán, letettem a harcról.
- Begyújtottad a kenyeret. – fogta a fejét.
- Kuss. – löktem oda neki, az égett maradékot.

Ezek után, már simán ment, és eléggé finom ételt ütöttünk össze.
- Tele vagyok. – tettem félre egy félig megkezdett saslikot.
- Ha beleharaptál, edd is meg. – beszélt úgy a „bátyám” mint az anyukám. Erre csak fintorogva mozgatni kezdtem a számat, és a kezemmel mozgó kacsacsőröket mutattam.
Erre Niall szigorúan nézett, majd hozzám dobta a húsdarabkámat.  Én visszaadtam a támadást, majd egymás arcába kezdtük a mezőn található fűszálakat dobálni.
Egy hirtelen mozdulat jóvoltából, szegény fiú ölében kötöttem ki, majd a zsíros kezemmel az arcát kenegetve, észbe kaptam, és kezdtem zavarba jönni a helyzetünktől.
Egy másodperc alatt megfordította a helyzetünket, és a lábaim a dereka köré csavarodtak, miközben, ő felettem „foglalt helyet”. Éreztem a levegővételeit, és a meleg hő átáradt az én testemre. Mikor a szemeink egy vonalba kerültek, gyorsabban kezdett dobogni a szívem, majd szaporábban vettem a levegőt is. Ő is ezt csinálta, ebből kifolyólag, az ajkaimon éreztem  minden leheletét. Majd megzavarva a pár perces elmélázásunkat, megszólalt:
- Még érdekel a különleges hely?
- Persze. – kezdtem el, idétlenül mozgolódni alatta.
Percek alatt szétváltunk, majd előttem indult el. Annyit vettem észre, hogy egy hatalmas fához érünk.
- Ezt bizony megmásszuk. – jelentette be.
- Felőlem, oké. - vettem félvállról.
Feltámaszkodtam az első ágra, majd egy fokkal tovább, szorosan a hátam mögött követett Niall. Nem néztem le, csak a magasba törtem. A lobkoszorú végéhez közelítettünk, amikor egy reccsenés kíséretében letört alattam egy fadarab. Halálfélelmem támadt, meg voltam győződve róla, hogy most mindennek vége, de egy segítő kar a derekam köré fonódott, és szűk helyet hagyva egymás között maga elé húzott. Stabilan meg tudtam állni, egy ágon vele. A testünk szinte egyszerre remegett, felvettük egymás ritmusát, majd nyugodtabb lett a légkör.
- Azt nézd. - mutatott az egyik karjával a panorámára, amíg a másik keze még szorosan a derekamon körül pihent.
Talán ennél szebbet még soha életemben nem láttam, az ég pirosan, kének pompázott, míg a gyönyörű épületek egy kis köd kíséretében díszelegtek.
És ráadásul, a világ legaranyosabb fiúja áll a hátam mögött. Nem akartam, hogy ennek vége legyen. 
Egy kis idő után, Niall arca az enyémhez ért hátulról. Tudtam, ha most megfordulnák  valami csodálatos történne, amit nehéz megmagyarázni, ezáltal borzalmas is lehet. Ilyenkor, olyan közel vagy, és még is túl távol. Nem sok időt töltöttünk már ott, szó nélkül lemásztunk, majd megköszöntem neki, hogy megmutatta. A sok szétdobált dolgot összeszedtük, majd lementünk a kocsihoz. Segítettem a kocsi tulajdonosának bepakolni a csomagtartóba.- Tessék - nyitotta ki előttem az ajtót.
Csak szó nélkül beültem.
- Hogy tetszett? - kérdezte, miután beindította a motort.
- Gyönyörű volt, és jó volt kicsit kimozdulni. - dőltem hátra kényelmesen.
- Örülök, hogy tetszett. - mosolygott elégedetten.
Én már a szavait is elhalkulva hallottam, mert valahogy elnyomott az álom.
Legközelebb egy döccenőnél nyitottam ki a szemeimet. Már ismerős volt a környék, tudatosult bennem, hogy nemsokára hazaérünk. Akkor ez az összhang megszűnik, és nem leszünk már kettesben.
*
A cuccokat az előszobába lerakva néztem hátra, és bizonyosodtam meg róla, h Niall  visszament a többi lomért. Egy táskát arrébb rúgva beléptem, amit láttam, az olyan boldogsággal töltött el, hogy majdnem ugrálni és sikítozni kezdtem. A ház körbe volt rakva gyertyákkal, és lassú zene ment, a kidíszített asztalon egy tál spagetti. Hmm, mindig ki akartam próbálni, az említett étel segítségével a csókolózást.
Nemsokára az álomfiúm is megjelent mögöttem, majd kissé döbbentnek látszott a házra nézve. Talán még ő sem hitte el, hogy így összehozta.
- Éhes vagyok. - mondtuk kísértetiesen egyszerre, majd bele ettünk a spagettibe, és pont ugyanaz a szál végét kaptuk meg. Én el akartam távolodni, de Niall nem hagyta veszni a spagettit, közel jött hozzám, majd mikor már nem tudtam a  mögöttem álló fal miatt messzebb menni, elkezdte szívni. Én kissé kuncogva ugyanezt tettem. Mikor már csak pár centi választott el minket, ő is elmosolyodott. De percek alatt lefagyott az arcáról a mosoly, és elharapta a kettőnket összekötő tésztát, amint megjelent..........................!

6.rész

Sziasztook ^^
Nagyon, nagyon örülök a +12 feliratkozónak, és a sok jó kominak :$ Nem tudom, mennyire fog tetszeni ez a rész , kicsit szar lett  :S
De jó olvasást :$
Puszi : BooBear ^^


- James Edwood vagyok, zenei producer. Láttam a hajón a fellépését, és szeretném meghívni egy rendezvényre. Énekelni. - mesélte.
- Ez komoly? Nagyon szívesen. - válaszoltam lelkesen.
- Igen. Szeretnénk, jövő keddre, egy próbát. Értesültünk arról, hogy addigra hazaér. - jelentette ki udvariasan. 
- Rendben. Ott leszek. - éreztem, hogy a beszélgetés végéhez közeledünk.
- Akkor viszlát. - köszönt el.
- Viszont hallásra. - szakadt meg a vonal, és még pár percig hallgattam a pittyegését.
- Fellépni hívtak. - ugrottam fel az ágyról, amire Niall felkapta a fejét.
- Szuper vagy. - nyögte ki fáradtan, majd megölelt.
- Köszi. - mondtam zavartan, majd leszaladtam elújságolni a többieknek. Csoportos ölelés közben , lesétált a szőkeség, és töltött magának kávét.
- Na mi van haver, ennyire kifárasztott Becky az éjszaka? - szólt oda Hazz.
- Csitt. - mondta egy érthetetlen nézés közben.
- Az új lányt rögtön az ágyadba viszed? - folytatta Liam.
- Na te csak hallgass, ha nem lett volna a pók, akkor téged vitt volna ágyba. - vágtam vissza hirtelen  majd egy röpke gondolatátfutás után folytattam - Ezt nem úgy értem, hogy engem ágyba vitt. - nyögtem zavartan, mire mindenki nevetett.
- Legalább jó volt Beck? - kérdezte Louis.
- Wáá, fogjátok be. Úgy lehúznám a nadrágotokat, és a pucér feneketeket addig ütném egy tenisz ütővel, amíg piros nem lesz. - kiabáltam.
- Niallnak már lehúztad tegnap. - fuldoklott a nevetéstől Zayn.
- Hagyjatok. - ordítottam fel, majd a kanapéhoz siettem.
- Selena fárasztott ki, egész este beszéltünk. - ecsetelte elégedetten Niall.
Hát, talán jobb lenne, ha mégis rólam beszélnének. Vagy mi? Dehogy is. Utálom ezt a kuszaságot a fejemben. Ezt ki kell tisztáznom. Felöltöztem, majd az ajtó felé közeledtem.
- Hová mész? - kaptam a kérdést Hazz-tól.
- El?! - kérdeztem vissza.
- Neked is szia. - dörgölte az orrom alá, hogy úgy léptem ki a házból, hogy nem köszöntem.
- Sziasztok. - kiáltottam be.
Nem nagyon ismerem ezt a szigetet, de hátha kedvesek az emberek, és segítenek ha eltévedek.
Már messziről kiszúrtam egy üres helyet a strandon. Nem készültem fürödni ezért csak a lábamat  raktam bele a vízbe. 
Niall nagyon kedves velem, befogadott, munkát szerzett. +1 pont neki. Sokat beszélgetünk, hülyéskedünk. Ennyi elég, hogy bejöjjön valaki?! Igazából, nagyon helyes is.
 Szóval tetszik. De ez fele sem ilyen könnyű. Szereti Selenát, és én segítek megszerezni neki. Bármit kér, vagy mondd, képtelen vagyok az ellenkezőjét csinálni. Talán , elmondom neki.
- Megőrültél? - szóltam el magam hangosan.
Nem mondom el. Jobb lesz titkolni, így nem megy tönkre a barátságunk. Képes vagyok, egy barátságért visszafogni magam? Talán. - vakartam meg a fejem, a mély gondolatok közepette. Majd felálltam, és sétálni indultam. 
A szürke aszfalt melletti füves rétek szélére, rá-rá tapostam. Majd visszatértem és az utcán rugdostam a port. Nem tudom ez mire volt jó, csak annyit tudtam, hogy fogalmam sincs hol vagyok. Mivel semmi kedvem odamenni az emberekhez, tárcsáztam az első fiú számát aki eszembe jutott.
- Mond Becky. - szólt bele.
- Nem tudom hol vagyok, nem jönnél értem? - kérdeztem kíméletesen.
- Hogy néz ki a hely? - kérdezett most ő.
- Hát, van itt egy kávézó, egy rét féleség, és egy benzin kút. - magyaráztam. 
- Véletlenül, nem az van kiírva a benzin kútra h Heigh? - mondta kicsit akadozva.
- De. - örültem meg.
- Akkor, 10 perc és ott vagyok. - bontotta a vonalat.
 Tényleg annyi idő telt el, talán 1-2 perccel több, és megjelent Hazz.
- Hihi. - vigyorogtam.
- Gyere. - mutatott jobbra, majd elindult előttem.
- Amúgy, hogy vagy? - kezdtem bele a társalgásba.
- Jól, te? - kérdezett vissza mosolyogva.
- Ömm. Jól. - mondtam, majd oldalra néztem.
- Tudod, hogy a reggeli, csak hülyéskedés volt. - mentegetőzött.
- Persze, tudom. - "bár ne az lett volna" - gondoltam magamban.
- Mert, amúgy nem jön be neked Niall, igaz? - húzogatta a szemöldökét.
- Nem, nem, nem. - ismételtem el 3x, kis szünetekkel, és az alsó ajkamba haraptam.- Áh, nem. - rázta meg a fejét sejtelmesen.
- Na és veled és Taylorral mi van? - tereltem a témát.
- Szakítottunk, de barátok vagyunk. Az igazi szerelmem Louis. - nevette el a végét.
- Ohh Larry Stylinson. - tettem össze a kezemet, és vágtam, olyan "elbűvölt" fejet.
-  Te meg smároltál a pasimmal. - tette a sértődöttet.
- Bocsánat, többet nem fordul elő. - kuncogtam.
A nagy megbeszélés közepette visszaértünk a lakó helyünkre.
- De jó, hogy itt vagy. - húzott maga után Niall a szobájába.
- Megint? - kiabált utánunk Zayn.
- Figyelj, Kedd estére elhívtam Selenát, olyasmi randi félére. De azt mondtam, hogy te is jössz, szóval ez csak egy ilyen, nem tudom mi. - dadogott.
- Nekem a kedd nem jó. - akartam érzelem mentesen kimenni.
- Légyszíves. - biggyesztette le az ajkait.
- Meglátom mit tehetek. - mondtam egy mosoly kíséretében, majd elmentem.
Most mit csináljak?!

Hétfő este:
Eldöntöttem, Niallékkal megyek. Fel kell hívnom a producert.
Visszakerestem a számát a telefonban, majd a kis zöld kagylóra kattintottam.
- Jó estét. Brook vagyok. - szóltam bele rekedtesen.
- Hallgatom.
- Nem lehetne, más napra tenni a próbát, megfáztam. - beszéltem szinte suttogva.
- De persze, egy hét múlva találkozunk. Jobbulást. - rakta le a telefont.
Ezek után, a fejemben összeraktam a holnapi ruha szettemet, majd elaludtam.
*
 - Akkor kész vagy? - toporzékolt Niall az ajtóm előtt.
- Igen. - léptem ki.
- Jól nézel ki. - mondta, majd elindult.

- Gyakorolsz? - nevettem. Mert nem hittem, hogy komolyan gondolja, mivel csak egy farmer, egy pulcsi, és egy csizma volt rajtam.
Útközben, Niall meg sem szólalt. Gondolom izgult.
- Ne siess már. - szóltam oda neki.
- Bocsi. - lassított le, amikor észre vette, hogy loholnom kell utána.
Nemsokára összetalálkoztunk Selenával. Kedvesen köszöntött minket. Niallt két puszival, engem egy "szia"- val jutalmazott.
Szerintem, most már a kijelölt hely felé megyünk, és jól gondoltam. Egy Wellness-el foglalkozó épületbe mentünk be.
- Hárman vannak? - nézett furcsán a recepciós, köszönés után.
- Van programjuk single-knek is? - érdeklődött Sel.
- Szeret padon ücsörögni? - nézett rám gonoszan a nő.
- Mindennél jobban. - vágtam jó pofát a dologhoz.
*
- Na milyen volt a kívánság kút? - tért vissza, és kérdezte Niall egy másfél óra múlva.
- Nem működik, még itt vagyok. - szóltam oda flegmán, keresztbe tett karokkal.
- Menjünk, és együnk. - invitált be minket zavartan egy étterem szerűségbe, ami a Wellness központon belül volt.
Leültünk egy 4 személyes asztalhoz, és kihozták az ételeket.
Én némi fintorgással túrtam bele, a párocska által ízletesnek vélt ennivalóba. Majd érintetlenül hagyva, vártam a következőt. Pizza volt.
- Én úgy hallottam szar itt a pizza. - mondtam igazat.
- Hát, ez biztos jó lesz, ezt Niall Horannak csinálják. - szinte ujjongót Selena.
- Oké. - eresztettem el a fülem mellett a mondatát, majd elkezdtem leszedni róla, a kukoricát.
Eközben, arról beszéltek, hogy mennyire illenek össze. 
- Egyforma színű a hajunk. - húzta magához közelebb a lányt, amikor felhozta az érvet.
- Cukik vagyunk. - mondta három puszi között Selena.
- Ugye összeillünk?! - kacsintott rám boldogan Niall.
- Persze. - erőltettem egy vigyort, majd visszaült az undor a képemre. Hányinger keltő, ahogy az aki tetszik nekem nyálaskodik, egy másik lánnyal.
- Elmegyek. - mondtam halkan, majd kihúztam a székem.
- Inkább elmész, minthogy itt edd velünk ezt a fi...- nem érkezte befejezni, mert a tányérjára nézett. - Elmászott az egyik gombám. - folytatta.
- Hát, nem csak a gombád lép le. - megfordultam,és kimentem.
*
A nappaliban ültem, amikor Niall belépett, és a szobájába húzott.
- Miért voltál ilyen bunkó Selena előtt? - vont kérdőre.
Erre csak, ilyen kitörés előtti mosolyt dobtam, majd folytatni akartam de bele vágott.
- Én..-most én nem hagytam beszélni, bele kezdtem hát a mondandómba.
- Mindig csak Te,Te, Te,Selena, Selena, Selena. Ébredj már fel. Napok óta segítek neked, te meg elcipelsz egy helyre, ahol elpazarlom az időm, ami talán fontos lett volna. Miért hívtál egyáltalán? Hiszen nélkülem is remekül ment, amíg nekem a semmit tevés, szinte fizikailag fájt. De ha bunkó, hát oké. És tudod mit, csak azért sajnálom, hogy veletek töltöttem a napom, mert lehet kaptam volna egy munkát, több száz kilométerre tőled. - kiáltoztam vele már remegve, majd kiszaladtam az ajtón. 
Pakolni indultam, de a sírás fátyolossá tette a látásom, ezért leültem a lépcsőre. Nem telt bele 10 másodperc sem, Niall kijött és miközben hátulról megölelt, vagy háromszor elismételte, hogy "sajnálom".

Megfordultam, a szemében, egy könnycsepp csillogott.
- Ne haragudj. - kért bocsánatot még egyszer.
- Rád nem tudok. - mondtam. Erre ő szorosabban ölelt. - Mert ilyen egy barát, mindig mindent megbocsájt. - folytattam.

- Nekem te nem csak egy barát vagy, hanem.........