5.rész

"- El kell mondanom valamit, az a helyzet hogy" nagyon tetszik Selena. - hajtotta le a fejét.
- Nálad jobb srácot nem talál. - nyugtattam.
- És a kinti fiú? Úgy tűnik máris talált. - hisztizett.
- Nyugalom. Semmi sem tart örökké. - próbáltam megnevettetni. Erre ő csak felhúzott szemöldökökkel bámult rám. - Mit tehetek érted? - néztem kínosan.
- Segítenél megszerezni? - nézett kiskutya szemekkel.
- Hogyan? - nyeltem nagyot.
- Hát te nő vagy, és elmondhatnád, hogy mit szeretnek a lányok, és ilyesmik..tudod..! - beszélt szaggatottan.
- Rendben. Akkor most megyek, beszélek Sel-el. - kerestem indokot, hogy lelépjek.
Most komolyan hozzam össze a lánnyal?! Tartsak neki órákat Selenáról?! Az "első látásra szerelem" elvette az eszét.
Felsétáltam a kabinomba. Próbáltam aludni, de nem ment. Mi van velem? Miért zavar az, hogy Niallnak más tetszik?! Eldöntöm, hogy most már teljesen tiszta szívből, csak a segítségre koncentrálok. Nem a gyönyörű szemeire, sem a tökéletes formájú szájára.
- Fogd már be. - motyogtam bele a párnába, amit a fejemhez szorítottam. - Hülye, hülye, hülye. - szidtam magam. - Niall nem tetszik neked. - terültem el idegesen az ágyon.
Nem tehettem mást, elaludtam.
-Ide ülj mellém. - húztam le a kanapéra Niallt.
- Na tessék, itt vagyok. - mosolygott, mire én az ölébe raktam a lábaim.
- Örülök. - mozgattam a fejem jobbra balra, és valami oknál fogva rettentő közel húztam magamhoz szegény fiút. De utána meggondoltam és elengedtem.
De nem ment vissza a helyére, hanem átölelt , és megcsókolt. Puha ajkai pióca ként tapadtak az enyémre,és szívni kezdte az alsó ajkam.
- El sem hiszem. - suttogtam a csókunkba. Majd mikor eltávolodott tőlem folytattam. - Csak ne legyen ez is egy álom. KÉRLEK NE TŰNJ EL! - szorítottam erősebben a pólóját. 
- Ne Tűnj El. - szorongattam a takarót, és mondtam, mikor az éjszaka közepén felkeltem.
Rápillantottam az órára 01:00-át mutatott. Bármennyire is próbáltam nem tudtam vissza aludni. Elkezdtem járkálni a kabinok között.
- Loui alszol? - kérdeztem, amire kaptam egy párnát a fejemhez.
- Szóval igen. - mondtam majd kimentem.
Tudtam hogy Niall a 19-esben van. És akarva akaratlanul, is arra vittek a lábaim.
Benyitottam. Majd az ágya mellé állva akartam le ellenőrizni, hogy alszik-e?!
Hát eltaláltam. Nem bírtam ki, hogy ne piszkáljak hozzá.
Ahogy hozzáértem, elkezdett nyöszörögni. Ettől nem bírtam nem nevetni.
De a keze, az éjjeli lámpa felé közeledett. Elkezdtem szaladni, becsaptam az ajtót, majd a folyosón nevettem tovább.
*
Reggel jó korán kötött ki a hajó. De még senki sem szállt le róla.
Én kimentem, és a csomagommal az előtérben üldögéltem.
- Hawaii-n vagyunk. - jelentettem ki csodálkozva, egy körbeforgás kíséretében.
Kb. 30p-et üldögélhettem ott, amikor valaki kiáltotta a nevem.
- Már mindenhol kerestünk. - huppant mellém Niall.
- Itt ülök egy ideje. - nevettem kínosan.
- Képzeld, este, a szobámban járt Selena. - újságolta csillogó szemekkel.
- Honnan veszed? - jöttem zavarba.
- Hát, az arcomat fogdosta, és utána nevetve kiszaladt. Ezért úgy éreztem érdeklem, és indulás előtt megkerestem. - újságolta el a jó híreket.
- Örülök. - mosolyogtam zavartan.
- És itt a számaa - lebegtette előttem a papír fecnit. - És a csávó a rég nem látott barátja volt. - folytatta.-  Jó. - mondtam, majd elindultam a fekete limuzinhoz, ami ránk várt. 
Nem akartam a közelében lenni, ezért Louis és már a kocsiban várakozó Hazz közé ültem. 
- Elengedhetsz. - nyöszörögtem az épp halálra ölelgető Harry kezei között.
- Én is akarok. - gyerekeskedett Loui.  Majd elkezdtek rajta keresztül ölelkezni Hazzal. 
*
Este a szobában feküdtem, amikor valaki kopogott.
- Gyere - ordítottam.
- Jövök. - nevetett Niall.
- Ja, csak te vagy ?! - szóltam oda kissé szomorúan.
- Nem engem vártál. - nevetett.
- Mi ez a jó kedv? - faggattam, miközben nem is néztem rá.
- Felhívtam Selenát. - ujjongott.
- Remek. - mondtam jó kedvűen. - És mi volt a téma?- folytattam.
- Ő. Róla beszéltünk. Megismertem. - magyarázta.
- Mennyire? - tettem fel a idegesítően dilinyós kérdést, amikor a kezeimmel közre fogva az arcomat az ágyra könyököltem.
- Nagyon. - tette ugyanezt Niall, velem szemben. Közel volt, túl közel. Felidéztem az álmom.
- Ne. - kezdtem bele a tegnapi "NE TŰNJ EL" mondatban, majd nem folytattam csak elhúzódtam.
- Mi ne? - nézett felhúzott szemöldökkel.
- Elzsibbadt a térdem. - nevettem, de nem ezen, hanem , hogy milyen ócska kamu dumát nyomtam.
- Akkor adj nekem leckéket a csajokról. - mosolygott bájosan.
- Milyen témában? - indítottam.
- Legyen, az hogy milyen dicséret esik jól, ilyesmik. - feküdt hanyatt az ágyamon.
- Hát, azért egy két bók belefér, de ne légy túl nyálas, az azért már nem jön be. - mondtam a végét fintorogva.
- Akkor például: Szép vagy ma. Az rendben van? - kérdezte.
- Az még okés. De olyan, hogy: "Életemben nem láttam nálad szebbet" . Azt mellőzd. - válaszoltam.
- Rendben. - vigyorgott.
Sokat, sőt rengeteget meséltem neki a lányokról. Értelmes fejet vágott, szóval gondolom felért neki.
- Próbáljuk ki. - kérlelt a szőkeség.
- Ki legyen a kísérleti alany? - faggattam.
- Most te. - nézett kérlelően.
- Rendben. - adtam meg magam.
- Na akkor most odamegyek hozzád. - jelentette be.
- Ezt előtte ne mondd ki. - nevettem háttal neki.
- Szia. - köszönt.
- Szia, na mi újság? - kezdtem beszélgetést.
- Örülök, hogy eljöttél. és veled minden rendben? - mondta aranyosan.
- Csak természetes, hogy eljövök. Persze, minden. - válaszoltam.
- Szép vagy. - bókolt.
- Köszönöm. - legyeztem magam viccből. Amire mindketten elkuncogtuk a "próbát"
- Indulhatunk? - karolt meg.
- Igen. - kezdtem el lépni.
- Na jó, jó, nem megyek ki innen veled, ha szabad. - álltam meg az ajtó előtt.
- Dehogy nem. - kapott fel az ölébe, és kezdett el szaladni.
- Vigyázz Louis. - próbáltam figyelmeztetni a fiút, de nem vette az adást, ezért összeütköztünk.
- Mi van itt? - nevetett a földön a Répakirályfi.
- Niall meg akar ölni. - poroltam le magam, miután felálltam.
- Dehogy is.Én szeretlek. - ölelt meg nevetve.
- Megcsalsz? - kezdte a színészkedést Loui.
- És te engem? - szálltam be, és szegeztem a kérdést Louishoz.
- Sohaaa. - ölelt meg, olyan erővel, hogy hátra estem.
- Mit ártottam nektek, hogy ki akarok nyírni? - feküdtem döbbenten a padlón.
Felsegítettek, majd visszamentem a szobámba. Eldöntöttem, hogy filmet fogok nézni.
Elővettem a laptopot, és leheveredtem az ágyra. Lomhán és unottan klikkeltem kettőt, majd hátradőltem.
Már vagy a felénél járt a film, és jócskán elmúlott 23:00, amikor észre vettem , hogy valami elmászik a billentyűzetemen. Gondoltam egy légy, de ez nagyobb volt. Felkapcsoltam a villanyt. Hát nem azt láttam amit akartam. Egy óriás nagy zöld pók mászkált az ágyamon.
Nem akartam senkit felkelteni, de a pók fóbiám által halál félelmem volt.

Hát, leültem a földre és sírni kezdtem. 
- Mi van itt? - jött be fáradtan Liam.
- Egy zöld pók. - mutogattam az ágy felé.
- Nincs itt pók. De nagyon sajnállak, menj a helyemre, én alszok itt. - mondta némi keresgélés után.
- Te nem hiszel nekem? - sírtam tovább.
- Tegyük fel, hogy hiszek. Menj bújj be Niall mellé. - lökdösött ki a szobából.
- Miért? - kapaszkodtam meg a fejfában.
- Mert nem hagyom , hogy egész este itt sírj. Menj. - lökdösött ki, majd bevágta az ajtót.
Hát nem volt mit tenni, bekoslattam a Liamék szobájába. Majd leültem az ágyra.
A fejemet a falnak döntöttem.
Hirtelen hangos csengetés vert fel, a félálomból. Niall rögtön a telefonja után kapott, majd furcsán rám nézett. De elterelte a figyelmét az, hogy a kijelzőn "SELENA" név díszelgett. 
- Mit csináljak? - nézett rám félénken.
- Mondjuk vedd fel. - kattintottam a zöld gombra, és nyomtam a füléhez.
- Köszönöm. - suttogta mosolyogva.
- Egy pillanat és vissza hívlak, csak kíváncsi vagyok egy barátom történetére, Szia. - rakta  le a telefont. - Mit csinálsz itt? Mesélj! - folytatta felém fordulva.
- Hát féltem, mert pók volt az ágyamon, de Liam bejött. Majd elzavart a helyemről, azzal az indokkal hogy: "Nem akarja hallgatni, ahogy egész este nyavalygok." - tettem idéző jeleket a kezemmel.
- Akkor bújj be. - emelte fel a takarót nevetve.
- Okés. - feküdtem le, majd elfordultam.
- Fordulj már ide. - kért meg.
- Mondd. - néztem a szemébe.
- Hogy beszéljek Selenával? - nézett kétségbe esetten.
- Niall, te már profi vagy. - simítottam végig az arcát, amire ő közeledett hozzám. Már azt hittem megcsókol, elkezdtem csücsöríteni. De a puszi az arcomon landolt.
- Csücsöri. - nevetett rajtam, majd hátra rakta egy hajszálamat. Én összeszorított szemekkel elfordultam.
Ökölbe szorítottam a kezem, és borzalmasan égett az arcom a szégyentől. Vajon mit gondol most rólam?. Miért kell mindent elrontanom?
Halottam, hogy elkezd telefonálni. Tényleg ügyes volt, sokat nevettek. Kell neki Selena. Nekik együtt kell lenniük. Én meg úgy is elfogadom, és úgy Isten igazából, azt akarom , hogy Niall boldog legyen.
Vagyis...Mi ez a duma? Nekem nem tetszik. Ezért nem is zavar.
De azért, mikor beszélgettek, a torkomban volt a gombóc. Nem értem miért.
Nem tetszik. nem tetszik. - ismételtem a gondolataimban.
- Nem. - ejtettem ki hangosan.
- Tessék? - fordult oda Niall.
- Semmi, csak álmomban beszélek. - válaszoltam.Már megint kamuzok neki. GRATULÁLOK BECKY!
*
Zajra keltem fel. Kicsit a telefonom csengése, kicsit a Niall botorkálása vert fel.
Egy ismeretlen szám villogott a kijelzőm.
- Sajnálom. - nyögtem halkan a szőkeség álmos fejére bámulva, majd felvettem.
Első két mondatnál, amikor bemutatkozott, nem nagyon figyeltem. Csak azon gondolkodtam, hogy ez a sajnálom a tegnap estére is vonatkozott, és befejezem ezt dolgot.
- Itt van? - halottam a vonal másik végéről.
- Jajj, persze itt. Elismételné még egyszer? - kértem meg.
- Persze.....
SZIASZTOK ^^ KÉRLEK-KÉRLEK-KÉRLEK NE HARAGUDJATOK A SOK KÉSÉSÉRT. ÉN IGYEKSZEM ÍRNI, CSAK NEM  MINDIG HALAD A STORY + LEFOGLALT EZ A FOGYÓKÚRA PROJECT. DE REMÉLEM EZ TETSZIK MAJD ^^ jÓ OLVASÁST :$ ÉS NEM TUDJÁTOK ELHINNI MENNYIRE JÓL ESTEK A KOMIK. KÖSZÖNÖM:$ A FELIRATKOZÓKAT IS ^^ :) TI VAGYTOK A LEGJOBBAK♥
PUSZI : BooBear :$